Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Melléklet

Silber Jenő

(Kecelpeklény, 1903)

iskola

Itt születtem 1903-ban egy Kassa melletti községben, Kecelpeklényen, a szüleim ortodoxok voltak, volt ott egy elég erős hitközség, zsidó elemijük is volt, s a tanító Pesten tanult a tanítóképzőben, s tudott szlovákul is, úgyhogy a négy polgárit falun végeztem el, és az eperjesi görög katolikus gimnáziumba jártunk vizsgát tenni. Aztán még egy évig kereskedelmit is jártam, de aztán 1918-ban bejött a szlovák, úgyhogy már nem tudtam szlovákul megtanulni, és a kereskedelmit befejezni. Édesapám meghalt, a bátyám fronton volt, úgyhogy bejöttünk Kecelpeklényből Kassára lakni.

Édesapám fatermelő és kereskedő volt. Kecelpeklény környékén sok nemes család lakott, akik kezdtek tönkremenni, pénzre volt szükségük, úgyhogy az erdőségeiket eladták, pesti cég is volt, aki megbukott ottan.

anyanyelv

Tizenkét éves voltam, amikor apám meghalt. Apám németül beszélt, ő Eperjes mellől származott, ott egyébként szlovákok laktak, de a nagyapám nem szlovákul taníttatta őket, hanem németül. Az anyám meg itt született magyar vidéken, Pesten lakott egy bátyja, hozzá ment varrónőnek tanulni, aztán amikor az iskolát elvégezte, hazajött a faluba és férjhez ment apámhoz. Anyámmal magyarul beszéltünk, apámmal németül. Ők egymással inkább németül, mert anyám tudott németül is - ezt ki is használtuk, mert amikor azt akartuk, hogy apám ne értse, amit mondunk, akkor magyarul beszéltünk anyámmal. Egy háromszobás házunk volt, a ház elejében egy vegyeskereskedés, amelyben az anyám dolgozott. Apámat leginkább csak a fakitermelés érdekelte, az jó üzlet volt. Mikor anyám beköltözött Kassára, fűszerüzletet nyitott, megvettünk egy kétlakásos házat, s annak az elejében volt az anyám üzlete. A bátyámon kívül volt még egy öcsém, akivel és az anyámmal Kassára költöztünk. Én először beléptem egy nagy-