Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Melléklet
144 Interjúk kereskedésbe tanoncnak, de közben katonának mentem, Lőcsére hívtak be, s mikor visszajöttem a katonaságból, a bátyám éppen akkor pályázta meg a neológ hitközségnél a titkári állást, és meg is kapta. Ez úgy történt, hogy a bátyám hazajött a világháborúból és megpályázta a Magyar Általános Hitelbanknál azt az állást, amit több nyelven is beszélő hivatalnokoknak hirdettek. A bátyámnak kereskedelmi érettségije volt, beszélt franciául, magyarul, németül és szlovákul, megpályázta hát az állást. De a Magyar Általános Hitelbank igazgatója, aki egy zsidó férfi volt, meglátta a bátyám pályázatát, és azt mondta neki: „Nézz ide, én mondok neked egy jobb állást, most keresnek titkárt a hitközségbe, gyere át oda!” És ľgy is lett. Szóval mikor leszereltem, vissza akartam lépni a nagykereskedésbe, de addigra a bátyám már hitközségi titkár volt, és szerzett nekem állást náluk. A hitközségnek volt tíz mészárszéke, amelynek a kezelését a bátyám rám bízta. Úgyhogy én átvettem a húskezelést, gabella, bevásárlás, a mészárosok ellenőrzése - és így ment ez egészen 1944-ig. Mi nagyon jó fizetést kaptunk a hitközségtől. Én mint a húsosztály vezetője, a bevásárlásokon, a gabella-ügyek intézésén s a mészárszékekkel való elszámoláson kívül az összes hússal kapcsolatos pénzügyekért feleltem. Volt egy hivatalnoknő, aki a könyvelést csinálta, és még ketten, akik besegítettek. A bátyámat közben kinevezték hitközségi főtitkárnak. Az öcsém közben átvette anyám üzletét, s amikor anyám meghalt, a két húgom is besegített az üzletbe. Az öcsém egyébként tanári pályára akart menni, elsőrangú matematikai érzéke volt, diákokat korrepetált. házasság 1938-ban házasodtam meg. Egy katonabarátomnak a húga egy közeli faluba ment férjhez és a barátom meghívott engem is oda a lakodalomba, és ebben a faluban lakott a majdani feleségem is. Ekkor én már 32 éves voltam. Nem azért nősültem olyan későn, mintha gondolkoztam volna a dolgon, hanem mert édesanyám sokat betegeskedett, és én valahogy olyan természetű voltam és vagyok, hogy segítek mindenkin.
