Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Összefoglalás

Összefoglalás 125

vák mellett), a zsidóság sajtója (a Zsidó Hírlap, a Zsidó Szó és a Zsidó Újság) magyar nyelven íródott, a hitközségi monográfiák magyarul jelentek meg, a kassai zsidóságot érintő események a magyar kisebbségi lapokban láttak napvilágot - még a cionista mozgalomban és a Zsidó Pártban is magyarul hangzottak el a beszédek. A helyi magyar nyelvű kultúra a kassai zsidóság anyagi és szellemi támogatásával tudott csak fennmaradni, és a magyar színházak néző-, a magyar újságok olvasóközönségét is tekintélyes mértékben ők alkották. A Magyar Nemzeti Párt vezetői és aktivistái között szép számmal akadtak zsidók. A magyar nyelv megőrzése nem csak az idősebb, még a Monarchiában született zsidóságra volt jellemző, azok a még élő kassai zsidók, akik már 1944 előtt a városban laktak, egymás közt ma is magyarul beszélnek, a magyar sajtót, a magyar irodalmat olvassák.

Mindezek ellenére a kassai zsidóság részéről a magyarságtól való egyfajta disszimiláció is bekövetkezett: becsléseim szerint jóval kevesebben vallották magukat magyar nemzetiségűnek, mint ahányan közülük magyar anyanyelvűek voltak. Tehát miközben nyelvi-kulturális értelemben a jobb híján aszszimilációnak nevezett interakciós folyamat - mely a közös kultúrjegyek áthagyományozásán túl egyúttal új kultúrjegyek megteremtését is jelentette - a két világháború közötti időszakban is folytatódott - nemzeti-nemzetiségi értelemben megtört, a kassai zsidóság egy része mind Magyarországtól (és a magyar nemzet eszméjétől), mind a szlovenszkói magyar kisebbségtől eltávolodott: ezt mutatják a választási és a népszámlálási eredmények is. E disszimiláció, eltávolodás legfőbb oka egyfelől az volt, hogy a magyarországi antidemokratikus és antiszemita politikai rendszer természetszerűleg már korán népszerűtlenné vált a csehszlovákiai zsidóság körében; másfelől az, hogy a kisebbségi helyzetbe került magyarságnak egy új „asszimilációs társadalmi szerződést” kellett volna kötnie a szlovenszkói zsidósággal, ezt azonban nehezítette, hogy a magyar kisebbség sem politikai súllyal, sem jelentős gazdasági erővel (széles polgári réteggel) nem rendelkezett; asszimilációs vonzereje szinte megszűnt. A zsidóság részéről az első republika alatt a magyarság felé tovább