Fedinec Csilla: A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája 1918-1944 - Nostra Tempora 7. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
Bevezetés
8 Bevezetés A sajtófeldolgozás igen aprólékos és figyelmes munkát kívánt. Alapvető nehézséget jelentett a dátumok pontos meghatározása. A korabeli sajtónyelv egyik sajátossága, hogy az újságíró az időviszonyokat mindig ahhoz az időponthoz képest rögzítette, amikor a cikket papírra vetette. Ha ma írt egy tegnapi eseményről, akkor azt a „tegnap” formulával vezette be, noha lehetséges, hogy ez az újságban csak három-négy nap múlva vagy még később jelent meg. Emiatt dátumhoz kötött esemény csak akkor került be a kronológiába, ha több helyen is írtak róla, s ezek alapján A kronológia kézikönyve segítségével a történés időpontja megállapítható volt. A kortárs sajtó másik külön említésre méltó sajátossága, hogy az eseményeket nem taglalta mindenre kiterjedő aprólékossággal, a köztudatban élő dolgokra, adalékokra - nyilvánvaló olvasói igénynek megfelelően - csak jelzésszerűen utalt, ez a fajta köztudat azonban a ma embere számára pótolhatatlanul elveszett. A levéltári munka egyik legfontosabb része volt az Országos Levéltárban az MTI kőnyomatos híreinek áttekintése a kérdéses időszakra vonatkozóan (1926-tól kezdve). A szalagokra írt híreket A4 formátumú lapokra ragasztották fel. A hírek alatt szerepel a hónap és a nap, így ez az információ megbízhatónak tekinthető, az évszám viszont csak az induló lap elejére van feljegyezve. Ez utóbbi miatt különösen figyelmesnek kell lenni, ugyanis az 1934. és az 1935. év szalagjai például minden kétséget kizáróan összekeveredtek (K. 428/713-714.). Fontos adalékot jelentett, hogy különösen a 30-as évek végétől találkozni azzal az esettel, amikor egy-egy hírt háromféle megfogalmazásban kapunk: a „belföld”, a „külföld" számára, illetve belső, bizalmas használatra. Alapvető nehézséget jelentett minden forrás esetében a pártviszonyok tisztázása. Az adott pártot ugyanis ritkán emlegették a hivatalos nevén, igen gyakori volt egy-egy prominens személyiség utáni megnevezése, ami többféle szempontból problémát okozott. Ugyanis voltak olyan személyek, akik nem maradtak meg egy pártban, illetve haláluk után is egy ideig használhatták a vezetéknevüket az adott párt azonosítására. Ugyanakkor úgy tűnhet, mintha egyes pártok kétszer, sőt háromszor is megalakultak volna. Ez azonban csak látszólagos ellentmondás. Az egyes pártok ugyanis az ún. csehszlovák időszak kezdeti szakaszában, vagyis megalakulásuk elhatározásától már használták pártnevüket, ezt hosszabb-rövidebb idővel követte a párt működésének hivatalos engedélyezése, majd az engedélyezést követő első hivatalos közgyűlés. Ez három olyan alkalom volt, amikor mindannyiszor „kimondták” a tagok a párt megalakulását.
