Fedinec Csilla: A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája 1918-1944 - Nostra Tempora 7. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
Bevezetés
Források 7 Bevezetés Források A kronológiakészftés hagyományos rendje, hogy jól megírt, szakmai körökben elfogadott munkák alapján állítják össze a szerzők az események kikristályosodott rendjét. Kárpátalja esetében ez az elv ma még betarthatatlan, mert a vonatkozó (magyar nyelvű) történeti szakirodalom vagy csak érintőlegesen foglalkozik vele, vagy - megítélésem szerint - sajátos, inkább publicisztikai módszerekkel létrehozott könyveket produkál, általában igen nagy korszakokat s minél több (szak)területet átfogva, nemegyszer immár visszakövethetetlen igazságokat vándoroltatva. Ugyanakkor nincs megírva Kárpátalja önálló gazdaságtörténete, kultúrtörténete, politikatörténete, magyarságtörténete stb., s az ezeken belüli sok-sok „kis” téma. Komolyabb teljesítményt produkáltak az utóbbi évtizedben az ukrán történészek, akik elsősorban ukrajnai és szlovákiai levéltári anyagokra támaszkodva készítettek figyelemre méltó munkákat. Ilyenformán ez a kronológia magyarságtörténeti szempontú problémakataszternek is felfogható. A kiindulási pontot a létező szakirodalom adta, amelyben különösen az ukrán vonatkozások szerepelnek számottevő értékelhető súlylyal. A tényfeltárás elsősorban a sajtószemlén és levéltári kutatásokon alapszik. A korabeli liberális sajtó ilyen mélységgel korábban nem került feldolgozásra. Természetesen a tényszerű adatokat igyekeztem kiszűrni, mindenekelőtt a helyi, kárpátaljai kiadványokra támaszkodva. Bár a kortárs szlovákiai/felvidéki magyar értelmiség gyakorta panaszkodott azok színvonaltalanságára, a Prágai Magyar Hírlap tanúsága szerint viszont a központi sajtóban is mindig a helybeli újságírók voltak az események krónikásai. Az intézményesülést, a politizálást a szlovákiai magyarságtól való elkülönülés szándéka vezérelte. A kárpátaljaiság gondolata minden jel szerint ekkor született meg. Magyar szempontból ez jelentette többek között a ruszin autonómia gondolatának kezelését, a zsidóság megnyerésének igényét. A kortárs magyar visszhangok szerint a magyarság számának csökkenését nem annyira a népszámlálás meghamisítása, hanem sokkal inkább a zsidóság elkülönülése eredményezte.
