Fedinec Csilla: A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája 1918-1944 - Nostra Tempora 7. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
Bevezetés
Fordulópontok 31 zícióba, olyanok is, akik az 1938-39-es katonai akciók támogatásában kerültek először előtérbe. A „húszéves küzdelemben kivívott" intézmények megszűntek, illetve beolvadtak a hasonló magyarországi intézményekbe, noha a „kárpátaljaiak" a „szlovenszkóiakkal” szemben kialakított egyfajta szuverenitásukat az „anyaország" kötelékében sem kívánták volna feladni, ami azonban nem illett bele az egységes Magyarország képébe. Megítélésem szerint a „kárpátaljai magyar" gondolat a saját közegében közelített ahhoz, amit az „erdélyi magyar" gondolat jelentett, azzal a különbséggel, hogy az előbbi esetében a többségi nem magyar lakosokkal szemben nem élt ellenségkép, megvolt a hallgatólagos őslakos egység. A korszak egyik tragikus politikus személyisége a ruszin Bródy András, aki az ún. csehszlovák időszakban, valamint rövid miniszterelnöksége idején Magyarországgal szimpatizáló politikát folytatott, mert ezt az irányt tartotta a legmegfelelőbbnek mind nemzeti, mind állami szempontból a ruszin érdekek megvédésére. 1939 után azonban arra döbbent rá, hogy ezzel a rossz megoldást választotta, s szembefordult - tulajdonképpen sikertelenül, hiszen semmit nem tudott elérni - a hivatalos magyar politikával. A szovjet rendszerben viszont magyarbarát áruló magatartás vádjával kivégezték (mint ahogy szovjet börtönben halt meg a kifejezetten ukrán irányvonalat képviselő Volosin Avgusztin is). Súlyos tehertételt jelentettek a különböző igazoltató bizottságok és a zsidókérdés. A zsidóság sorsa Kárpátalján különösen tragikus volt. Egy részüket a németek által megszállt belső ukrajnai területekre szállították, más részüket Németországba deportálták. A zömében magát magyarnak is érző népcsoport a háború áldozata lett. Igazi történetük még megíratlan. Az események 1944 áprilisa és októbere között felgyorsultak, amikor Kárpátalja ismét hadműveleti területté vált. A szovjet hadsereg bevonulásával új fejezet kezdődött Kárpátalja történetében. A régió további sorsába Magyarországnak már nem volt beleszólása. Feltáratlan az is, hogyan kezelte a továbbiakban a kérdést a magyar külügyminisztérium, a magyar kormány a háborút követő többpártrendszer rövid időszakában. A kronológiában felmerült kérdéseket további kutatásoknak kell tisztázniuk, hiszen Kárpátaljával kapcsolatban az eddig leginkább tisztázottnak tűnt művelődéstörténeti szempont is ezek után hiányosnak, csak bizonyos adaléknak tekinthető. Az időben való továbblépést a szovjet időszak hasonló feltérképezése, korszakolása, kérdések megfogalmazása és lehetőség szerinti megválaszolásuk jelenti.
