Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
II. A hatalomváltástól a trianoni békeszerződés becikkelyezéséig
44 A hatalomváltástól Trianonig sonló hangnemben szól, és hasonló célokat hirdet a keresztényszocialisták 1920-as évre kiadott naptára, amelynek több írásában a Magyar Tanácsköztársaság néhány hónappal korábban történt leverése után - reagálva annak vezetésében helyet foglalt nagyszámú zsidó jelenlétére - antiszemita hangulatkeltés tükröződik.113 2. A felvidéki magyarsággal foglalkozó magyarországi szervezetek és intézmények A történelmi Magyarország feldarabolása, területe többségének katonai megszállása, beleértve színtiszta magyar lakosságú vidékeket, megrázta a maradék ország területének lakosságát. A megszállt területek magyarságának kérdése országos kérdéssé vált, mellyel a Károlyi-kormánynak, majd az azt követő valamennyi kormánynak szembe kellett néznie. Az elszakított területekről meginduló menekültáradat sürgős intézkedéseket követelt.114 Az első hónapok magyarországi intézkedéseiről kevés adat áll rendelkezésünkre. Átgondolt intézkedésekről azonban nem beszélhetünk, elsősorban a politikai helyzet ingatag volta, a forradalmi események, a kormányváltások, a hadi cselekmények és a későbbi román megszállás miatt. A Károlyi-kormány időszakában a megszállt területekkel kapcsolatban két felfogás volt jelen a kormányzaton belül. Az egyik koncepciót Jászi Oszkár képviselte, aki tárca nélküli miniszterként foglalkozott a megszállt területek ügyeivel. Az általa képviselt jogkiterjesztő törekvés a történelmi Magyarország nemzetiségeivel való kiegyezés szándéka volt. Jászi és a körülötte kialakult csoport el tudta fogadni a nemzetiségek által lakott területek elvesztését, az igazságos, népszavazás útján létrejött etnikai határok kijelölését az új államokkal. Jászi ebben a szellemben foglalkozott a vélhetően elszakadó területek problémáival, az új határokkal és a béke előkészítésével. A másik törekvés a területi integritás megőrzésére irányult, amely nem tudott elfogadni területvesztést. „Tisztában voltam vele - mindjárt a háború elvesztése után -, hogy a régi magyar politikai integritás többé nem menthető meg. Tudtam, hogy a háború s még inkább a háborús hinterland hallatlan gazságai oly végzetes elkeseredést halmoztak föl nemzetiségeink lelkében, hogy a kibékülés és a kölcsönös megértés gondolata ez idő szerint elvesztett minden vonzerőt. Különben is sorsuk kulcsa többé nem az ő kezükben volt, hanem az őket »fölszabadító« határszéli fajrokonaik, ama fiatal nemzeti államok kezében, melyeknek földuzzadt nacionalizmusát nagyon jól ismertem... Ilyen körülmények között az én politikámnak csak három észszerű célja lehetett: megmenteni a plebiszcitum elvét s ezáltal le
