Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
VII. Összefoglalás
Összefoglalás 237 Kárpátalján a magyar pártok a magyar kisebbség tagjai szavazatainak 50-60 százalékára számíthatott. Amit a háromnyelvű városokról megállapítottam, az érvényes volt Munkácsra is, de fokozottabban Ungvárra. Tehát itt is a városi, magyar, német és zsidó polgárság a népszámlálásoknál kimutatott magyarság arányánál nagyobb mértékben szavazott a magyar pártokra. Arról a kérdésről, hogy vajon a női vagy férfi szavazók körében voltak népszerűbbek a magyar pártok, nincsenek számszerű adataim, ilyen jellegű felmérések akkor nem készültek. Szüllő Géza a korszak egyik legtapasztaltabb politikusa véleménye ad némi fogódzót a kérdésben: „Az itteni magyarság védelme szempontjából azért tartom jobbnak a felekezeti alapon való állást, s azért vagyok az országos keresztényszocialista pártnak a tagja, mert a férfiaknak a realitások iránt való fogékonysága miatt az agrárpárt és a kormány több anyagi előnyt tud adni gazdasági és minden más téren a népnek, mint amenynyit mi tudnánk adni magyarságunknak a hazafias fellángoláson kívül, de nálunk a nőknek is van szavazati joguk s ezeknél a katolicizmus, egyáltalán a vallás és a papság révén többet tudunk nekik kilátásba helyezni a túlvilágon, mint a pozitív irányt képviselő huszita kormány és így tudjuk a nők szavazataival ellensúlyozni a férfiak szavazatait.”799 Összegzésül elmondható, hogy a magyar polgári pártok, amelyek a két világháború között a magyar kisebbség legitim képviselőiként léptek fel, valójában a magyarság mintegy kétharmadát képviselték. Ennek mélyebb magyarázatához, az összefüggések feltárásához további munka vár még a kisebbségtörténet kutatóira. Helyi feltáró munkákra van szükség, hogy a magyar kisebbség választási magatartásáról alkotott képet finomítani tudjuk. Változás csupán Csehszlovákia utolsó hónapjaiban következett be, mikor az Egyesült Magyar Párt előretört a magyar vidékeken. Munkámban bemutattam a magyar kormány által a csehszlovákiai magyarságnak nyújtott anyagi támogatás kereteit és az ezen belül követett stratégiát a két háború között. A hiányos források ellenére is megállapítható, hogy húsz év alatt mintegy 100 millió csehszlovák koronát fordítottak a csehszlovákiai intézmények támogatására a magyarországi költségvetésből.800 Az államfordulat utáni első években a támogatás nem költségvetés alapján folyt, hanem a magyar kormánykörök által fontosnak tartott ügyeket támogatták rendszertelenül. A húszas évek elejétől a támogatás a társadalmi egyesületeken keresztül folyt. Az északi támogatás koordinálására létrehozott Rákóczi Szövetséget 1924-ben feloszlatták, feladatainak egy részét a Felvidéki Egyesületek Szövetsége vette át a harmincas évek elejéig. A csehszlovákiai támogatást közvetítő társadalmi szervezetekről elmondható, hogy nem volt
