Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
VII. Összefoglalás
234 Összefoglalás pártoknak tehát ebben a keretben kellett megtalálniuk a saját helyüket és arculatukat. A csehszlovák belpolitika és a magyarországi politikai helyzet egyaránt befolyásolta tevékenységüket. A húszas évek második felében a két párt által követett különböző stratégiákat Szüllő Géza, az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke és Szent-lvány József, a Magyar Nemzeti Párt vezetője személyesítette meg. A különbségekről és a közöttük feszülő ellentétekről Szüllő így írt 1928-ban. „Az én pozíciómnak nehézsége, hogy én nem akarom azt, amit Szent-lvány, én nem akarok megelégedett nemzetiséget kreálni a magyarságból Csehországban, nekem célom az, hogy a magyarság ne maradjon meg Csehországban s én Csehszlovákiában nem magyar politikát, de magyarországi politikát csinálok (az eredeti szövegben is alá van húzva ez a rész - A. B.). Destruálom magát az államot, hogy ezáltal a leválás annál könnyebb legyen, felélesztem a szlovákok nemzeti érzését, nemzeti gondolatát, de ezeket a dolgokat én nem mondhatom nyíltan meg. Ebben áll a nehézség, hogy nagyon sok emberrel nem beszélhetek nyíltan, nem leplezhetem magamat le. Azonban minden akció, amely aktivizmust hirdet, amely azt demonstrálja, hogy az én negatív politikám árt az idevaló magyarságnak, árt egyúttal annak a nagy gondolatnak is, amiért én egyáltalán politizálok.”797 A magyarországi befolyás értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a magyar pártok sokszor saját belátásuk szerint, saját belső erőviszonyaik eredőjeként cselekedtek a legfontosabb ügyekben. A magyar kormánykörök csak kilenc év után tudták elérni azt, hogy a csehszlovákiai magyar pártok közös listát állítsanak a nemzetgyűlési választásokon. Több mint másfél évtized kellett ahhoz, hogy végre megvalósuljon a magyar pártok általuk kezdetektől szorgalmazott egyesülése. Érdekes azt is megfigyelni, hogy a magyarországi kormánykörök által leginkább támogatott, az ő politikai értékvilágukhoz legközelebb álló személyek milyen szerepet kaptak ezekben a pártokban. Szüllő Gézát leszámítva a többiek - Bittó Dénes, Rakovszky Iván, Kürthy Lajos, Kürthy István, Petrogalli Oszkár-tulajdonképpen a régi államfordulat előtti korszak emberei, akik a pártok közvetlen vezetésében alig kaptak szerepet. Vagy a háttérben maradtak, vagy Magyarországra távoztak. Ugyanakkor az államfordulat után feltűnt politikusok - Lelley Jenő, Tobler János, Böhm Rezső, Szent-lvány József, Holota János, Nitsch Andor - a pártok irányításában jóval nagyobb szerepet játszottak. Az ő értékviláguk nagyon messze volt a két világháború közötti Magyarország vezető politikusaiétól. Érdekes lenne azt is megvizsgálni, hogy a csehszlovákiai magyar pártok programja, ideológiája, értékrendszere mennyire tért el az anyaországi kormánypártokétól. Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom: ezek a pártok, politikusok ellenzékinek minősültek volna az
