Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
I. Az új Csehszlovákia
22 Az új Csehszlovákia nevezték szudétanémetnek. A németek által lakott területek elsősorban az Ausztriával és Németországgal határos részeken voltak találhatók. Több helyen jelentős cseh lakosság által lakott szigetek ékelődtek be ezekbe a területekbe. 1918. október végétől a Birodalmi Államtanács csehországi német tagjainak kezdeményezésére ezeken a területeken létrejött a Deutschböhmen és a Sudetenland tartomány, amelyek kinyilvánították csatlakozásukat Ausztriához. A cseh csapatok decemberben bevonultak ezekre a területekre. A német lakosság azonban abban reménykedett, hogy népszavazás dönt majd a terület hovatartozásáról. 1919 tavaszára eldőlt, hogy hiába reménykednek, az ezután kitört tüntetéseknek katonai beavatkozás vetett véget. Az összetűzéseknek több tucat halálos áldozata volt. Szlovákiában az államfordulat idején az öntudatos szlovákok száma alig kétezer körül mozgott. Szlovák nyelven csupán az elemi iskolákban tanítottak, nem volt egyetlen szlovák tannyelvű közép-, ill. főiskola sem. Szlovák értelmiségről csak mint egy nagyon szűk rétegről beszélhetünk ebben az időben.43 A belpolitikai helyzet stabilizálása, az új közigazgatás és a szlovák (cseh) nyelvű oktatás megindítása érdekében jelentős számú cseh nemzetiségű személy érkezett a keleti területekre az impériumváltás után. Az 1921-es népszámláskor az ország korábban Magyarországhoz tartozott területein mintegy 100 ezer embert találtak, akik a cseh országrészekben születtek.44 Kárpátalját csupán utólag csatolták Csehszlovákiához azzal az ígérettel, hogy széles körű autonómiát élvez majd a köztársaságon belül. A területnek a Magyarországtól történő elszakadásának szorgalmazása az Egyesült Államokban élő mintegy 300 ezer ruszintól indult ki. A kárpátaljai ruszinok körében 1918 végén tartott népszavazás támogatta a Csehszlovákiához való csatlakozás gondolatát a Masarykkal előzetesen kötött megállapodás értelmében. A nagyhatalmaknak is megfelelt ez a megoldás, így átadták Kárpátalját Csehszlovákiának, csak azt kötötték ki, hogy a tartomány kapjon autonómiát.45 Különösen bonyolult volt itt a helyzet, hiszen az összlakosság több mint a fele nem tudott írni-olvasni. Ez elsősorban a ruszin nemzetiségűek körében jelentett problémát, amely Kárpátalja népességének túlnyomó többségét alkotta, és az 5 évnél idősebbek 65,68 százaléka analfabéta volt.46 A helyi hivatalnokok nagy része az ország keleti felében az államfordulat idején kizárólag magyarul és németül beszélt. Az új állam politikai és jogi intézményrendszerének alapjait a kinevezés útján létrejött 201 cseh és 55 (később 69) szlovák tagból álló ideiglenes Nemzetgyűlés rakta le 1918 vége és 1920 áprilisa között. A cseh képviselőket a pártok delegálták az utolsó, 1911-es monarchiabeli választások erőviszonyainak megfelelően, a szlováko-
