Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
I. Az új Csehszlovákia
Csehszlovákia politikai intézményrendszere 23 kát pedig a cseh küldöttek kooptálták. Az etnikai kisebbségek tehát ki voltak zárva az ideiglenes Nemzetgyűlésből, az alkotmányozás folyamatából. A szlovák katolikusok a szlovákiai képviselők kinevezését is sérelmesnek tartották, mivel a szlovák képviselők között többségben voltak az evangélikus vallásúak annak ellenére, hogy a szlovák evangélikusok száma jóval kisebb volt a katolikusokénál. Az ország cseh vezetése ezt a hagyományosan csehbarát, haladóbb, polgárosodottabb szlovák réteget tekintette partnerének. Ez az önjelölt Nemzetgyűlés fogadott el olyan fontos törvényeket, mint az ország ideiglenes, majd végleges alkotmánya, a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó nyelvtörvény, a nemzetgyűlési és helyi választásokat szabályozó törvények, a földreform elindításhoz szükséges jogszabályok stb. Az új állam alkotmánya Csehszlovákiát a parlamentáris demokrácia keretei között élő köztársaságként határozta meg. A képviselőket az általános, titkos és egyenlő választójog alapján választották a Nemzetgyűlés két kamarájába. A képviselőháznak 300, a szenátusnak 150 tagja volt. Választójoggal rendelkeztek a nők is, ami az akkori Európában nem volt általános. A választásokat az arányos választási rendszerben bonyolították le. Az ország területét 1920-ban választókerületekre osztották, a képviselőházba 23, a szenátusba 13 választókerületben történt a választás. Szlovákiában a képviselőházi választásokra 7, a szenátusba történő választásokra 4 választókerületet alakítottak ki. Kárpátalja mindkét választásnál egy kerületet alkotott. Később a választókerületek számát 22-re, ill. 12-re redukálták, mivel a cseh országrészekben egy választókerületet megszüntettek. Mandátumhoz az első scrutiniumban, vagyis az első szavazatszámláláskor az a párt jutott, amelyre egy adott választókerületben leadott érvényes szavazatok száma elérte a „választási számot". A választási számot úgy kapták meg, hogy a listákra leadott érvényes szavazatok összegét elosztották az adott választókerületre eső mandátumok számával. Az így kapott hányados egész része volt a választási szám. Az egyes pártokra leadott szavazatokat elosztották a választási számmal, és megkapták, melyik párt mennyi mandátumot kapott. Az így el nem foglalt mandátumokat a töredékszavazatok alapján a további scrutiniumok során osztották el, ahol a már mandátumhoz jutottakon kívül figyelembe vették még azokat a pártokat is, amelyek a választási számot ugyan nem érték el, de egy kerületen belül legalább húszezer szavazatot szereztek. Lehetőség volt a választások alkalmával a koalíciókötésre is. A több párt által közösen leadott lista, függetlenül attól, hány párt vett benne részt, olyan elbírálás alá esett, mint az egy párt által indított.47
