Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
VI. A revízió felé
Az 1938-as községi választások 227 zat esett, mint az 1935. évi képviselőválasztáson. Beszámolt a tagszaporulatról is, amely a folyó év első felében 65 százalékot tett ki. Különösen örvendetes a párt munkás-tagjainak szaporodása, amely 150 százaléknak felel meg.’’763 1938. augusztus 3-án érkezett Prágába lord Runciman, az angol kormány megbízottja, hogy közvetítsen a szudétanémetek és a csehszlovák kormány között. Runciman két alkalommal találkozott a magyar kisebbség vezetőivel is, bár a magyar kisebbség kérdése eltörpült a szudétanémet válság mellett. Az első találkozóra augusztus 12-én került sor. Ezen magyar részről Szüllő Géza, Jaross Andor és Esterházy János vett részt. A tárgyalásról, mivel bizalmas jellegűek voltak, nem adtak ki részletes jelentést.764 A második találkozó augusztus 25-én volt, amelyről szintén csak annyit közöltek a lapok, hogy Jaross Andor és Esterházy János révén a lord „behatóan informáltatta magát a csehszlovákiai magyarság kivánságairól’’.765 A kisebbségi kérdés megoldására ekkor már a csehszlovák vezetők egyre inkább a területi önkormányzati testületek létrehozását javasolták. A kormánytervezetről a magyar törvényhozók klubja augusztus 24-én tárgyalt Pozsonyban. „A klub egyhangúlag leszögezte, hogy változatlanul követeli az itteni magyarság részére a teljes nemzeti önkormányzat megvalósítását’’766 - állt a határozatban. A „teljes nemzeti önkormányzat” követelése túllépett a kormány által javasolt kantonrendszeren. Az újabb kormányjavaslatokat a németek is elutasították. 1938. szeptember 1-jén került sor az utolsó találkozóra Hodža miniszterelnök és magyar párt két vezetője, Jaross Andor és Esterházy János között. Hodža tájékoztatta őket arról, hogy a kisebbségi önkormányzat megoldását a megyerendszerben képzeli el, s erről már a németekkel is tárgyalt. A magyar megyék határának meghúzásához és jogköreihez kikéri majd magyar párt véleményét. A magyar pártvezetők nem nyilvánítottak véleményt a javaslatról.767 Ezek a javaslatok azonban már későn érkeztek. 1938. szeptember 9-én Prágában több nemzeti kisebbség vezetője találkozott, és megállapították, „hogy az állam sürgősen szükséges átépítésének alapkérdéseire és a nemzetiségi kérdés rendezésére vonatkozó nézetekben teljes az egyöntetűség’’.768 A belpolitikai helyzet egyre radikalizálódott, és 1938. szeptember 17-én a magyar törvényhozók és tartománygyűlési képviselők közös ülésén Pozsonyban kimondták a magyar kisebbség önrendelkezési jogát, és népszavazást követeltek a magyar területek ügyében. Az ülésen a Genfben tartózkodó Szüllő helyett Jaross Andor elnökölt. A határozatot a lapok nem engedték közölni, a Prágai Magyar Hírlap címlapjának több mint fele fehéren jelent meg, jelezve a cen
