Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
I. Az új Csehszlovákia
Csehszlovákia politikai intézményrendszere 21 Szlovákia és Kárpátalja esetében Magyarország történeti határai ellen használták fel érvként. Ennek ellenére a győztes hatalmak teljesítették a cseh kívánságokat, de már akkor érezhetően kételkedtek az újonnan létrejött területi rendezés tartósságában. A békekonferencián a csehszlovák küldöttség számára a legbonyolultabb kérdést Téšľn (Teschen) hovatartozása jelentette. Szilézia e kis szöglete ipara, szénkincse és közlekedési hálózata miatt rendkívül fontos volt Lengyelország számára is. A területről csak 1920-ban született döntés a békekonferencián; ekkor Csehszlovákiának ítélték. Lengyelország azonban a lakosság etnikai összetétele miatt továbbra is igényt tartott rá.40 Az új állam határai közé került különféle területek azelőtt sohasem alkottak közös államot, de még csak nem is tartoztak soha más nagyobb állam kötelékébe mint önálló adminisztratív egység. Különböző történelmi múlttal, kulturális és etnikai jellegzetességekkel rendelkező területeket forrasztottak össze egy állam keretébe. A nyugati, cseh országrészekben összpontosult a Monarchia iparának több mint kétharmada, a keleti, korábban Magyarországhoz tartozó területei inkább mezőgazdasági jellegűek voltak. Az ország nyugat-keleti irányban csaknem 1000 km hosszan nyúlt el, határainak hossza 4120 km volt, katonailag nehezen védhető formációt alkotott, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Romániát leszámítva minden szomszédjával területi vitája volt. Szlovákia azonban geopolitikai szempontból nagy jelentőséggel bírt, melyet Milan Hodža szlovák politikus a következőképpen fogalmazott meg: „Csehszlovákia számára Szlovákia területe biztosította az összeköttetést Közép-Európa testével. Nélküle Cseh- és Morvaország csupán elszigetelt nyúlvány lett volna, körülzárva Németországgal északról, nyugatról és délről. Nélküle Cseh- és Morvaország elvesztette volna a Dunára a kijáratot. Azt lehet mondám, hogy Szlovákia tette a köztársaságot közép-európai állammá.”41 Csehszlovákia volt Európa összes állama közül etnikailag a legkevesebb. Állampolgársággal bíró lakóinak száma 1921-ben 13 374 364 volt, ebből 8 760 937 (65,51%) csehszlováknak, 3 123 568 (23,35%) németnek, 745 431 (5,57%) magyarnak, 461 849 (3,45%) pedig ruszinnak (ruténnek, orosznak, ukránnak) vallotta magát. Az egyéb nemzetiségűek - zsidók, lengyelek, románok, cigányok - 2,12 százalékát alkották a lakosságnak. Rajtuk kívül több mint 238 ezer lakos élt az országban, akik nem rendelkeztek csehszlovák állampolgársággal.42 A „csehszlovák" nemzethez tehát a lakosság nem egész kétharmada tartozott. A legnagyobb számú kisebbséget a németek alkották, amelynek túlnyomó többsége a cseh országrészekben élt. Ezt a mintegy hárommilliós népességet
