Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
I. Az új Csehszlovákia
20 Az új Csehszlovákia ségeket ellátó olasz tiszteket néhány hónappal a megszállás után franciák váltották fel, akik sokkal pozitívabban viszonyultak az új államhoz. Masaryk köztársasági elnök, aki a haderők legfőbb parancsnoka volt, ideiglenesen lemondott erről a tisztségéről, és a hatásköreit Pellé francia tábornokra ruházta át. A francia főtisztek látták el Szlovákia és Kárpátalja katonai irányítását egészen 1925-ig.37 A csehszlovák csapatok 1919. április 27-én támadást indítottak a Magyar Tanácsköztársaság ellen. Átlépték a demarkációs vonalat, és elfoglalták Ózdot, Miskolcot, Putnokot, és bevonultak Kárpátaljára. A tanácskormányt a hadseregvezetés is támogatta az ország területének védelmében, és május 9-én megindult az északi hadjárat, amelynek során visszafoglalták az északi területek egy részét. Bevonulnak Miskolcra, Kassára, Fülekre, Losoncra, Lévára és Érsekújvárba. A magyar csapatok június 10-én elérik a lengyel határt, és Eperjesen június 16-án kikiáltják a Szlovák Tanácsköztársaságot. Az antanthatalmak nyomására azonban magyar csapatok június 24-én megkezdték a kivonulást az elfoglalt területekről.38 2. A Csehszlovák Köztársaság politikai intézményrendszere Csehszlovákia létjöttében hatalmas szerepe volt a cseh és szlovák emigráció kicsi és kezdetben kevéssé jelentős csoportjának, a T. G. Masaryk, Edvard Beneš és Milan Rastislav Štefánik alkotta triónak. A háború alatt arról győzték meg az antanthatalmak vezetőit, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia egységének fenntartása helyett sokkal kívánatosabb apró nemzetállamok létrehozása a térségben. Az emigráció súlyát növelte, hogy a cseh és kisebb mértékben szlovák hadifoglyokból és katonaszökevényekből cseh (csehszlovák) légiók alakultak Oroszországban, Franciaországban és Olaszországban. A háború utolsó évére már olyan helyzet állt elő, hogy az antanthatalmak elismerték a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot mint Csehszlovákia jövendőbeli kormányának alapját39 és mint harcoló felet. Ez a nemzetközi jogban egyedi esetnek számított, hiszen Csehszlovákia területe még nem volt körülhatárolva, és azelőtt ilyen állam soha nem létezett. Az ország határainak kialakításában is fontos szerep jutott ennek az emigráns csoportnak, amely az antantkormányoknál folytatott kitartó előszobázással gyakorlatilag elérte, hogy a békekonferencián teljesítsék minden területi követelését. Az 1919-es párizsi békekonferencián benyújtott csehszlovák igények két teljesen különböző és összeegyezhetetlen elven alapultak. A történelmi határok elvét Cseh- és Morvaországban, valamint Sziléziában hirdették a szudétanémet és lengyel nemzeti törekvések ellenében. A nemzeti elvet
