Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
I. Az új Csehszlovákia
18 Az új Csehszlovákia ség és a hivatali kötelesség megszegésének tekinteni, de nyomatékosan hangsúlyozva, hogy az esküre csak végső esetben határozhatják el magukat.’’25 A belügyminiszter rendeletére hivatkozva a Komárom vármegyei alkalmazottak 1919. február végén egyhangúlag elfogadták a fogadalom letételét.26 A hatalomváltást követő első hónapokban, a vármegyék legfőbb vezetőit leszámítva, a hivatalnoki kar gyakorlatilag a helyén maradt.27 Erre azért volt szükség, mivel a közhivatalt ellátni képes, nemzeti öntudattal rendelkező szlovákság száma olyan csekély volt, hogy az első időkben kénytelenek voltak a teljesen szlovák vidékeken is meghagyni a régi magyar hivatalnoki kart. Ez nemegyszer elégedetlenséget váltott ki a szlovák vidékek lakosságában.28 A magyar köztisztviselői kar tagjainak lecserélésére az új állam szemszögéből megbfzhatóbbakkal, de ekkor is elsősorban cseh nemzetiségűekkel, csak hónapokkal később került sor. A magyar befolyás rendkívül erős volt a szlovákság körében. A nemzeti öntudattal rendelkező szlovákok számát mindössze kétezerre becsülték ebben az időben. A szlovák középiskolák elindítása is rendkívüli nehézségeket okozott, mindössze 20 olyan tanár jelentkezett, aki képes volt szlovák nyelven oktatni. A hiányzó értelmiségi és hivatalnokréteget csehekkel pótolták az első években.29 Az új állam első éveiben mintegy 120 ezer cseh nemzetiségű hivatalnok, tanító, vasutas, csendőr, katona és kereskedő telepedett le Szlovákiában, hogy pótolja a hiányzó szlovák értelmiséget, polgárságot.30 Az új hatalom megszilárdulása nem volt problémamentes. Február elején kéthetes vasutas- és postássztrájk tört ki a Felvidék megszállt területein, amellyel a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium (Ministerstvo s plnou mocou pre správu Slovenska) Pozsonyba költözése ellen tiltakoztak. Több városban általános sztrájkot hirdettek. Pozsonyban az ellenállás egyik gócpontja a tudományegyetem volt, amelynek tanácsa határozatban mondta ki, hogy nem vesz részt a csehszlovák kormányszervek hivatalos fogadásán. Zoch Samuel pozsonyi zsupán erre a határozatra a következő magyar nyelvű levéllel válaszolt: „Utalással az egyetem rektorának f. hó 21-én kelt értesítésére az egyetem tanácsának azon határozatát, hogy az egyetem a Cseh-szlovák kormány fogadtatásán nem vesz részt tudomásul vettem... Talán szabad hivatkoznom arra is, hogy az egyetem karától, mely hivatva van arra, hogy a várost szellemi tekintetben vezesse, elvárhattam volna, hogy látván a város minden rendes polgárával szemben tanúsított humánus eljárási módomat, személyemre való tekintetből, ha nem is vettek volna részt a fogadáson, legalább nem hozták volna meg ezt a határozatot. Flangsúlyozom, hogy az egyetem karát teszem felelőssé azért, ha más eszközökhöz kell folyamodnom. Az egyetem karával a következőket tudatom:
