Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
IV. Szüllő Géza elnökségének időszaka
A Magyar Nemzeti Párt a reálpolitika útján 151 kormányba lépésük óta a MNP ellenzéki politikát folytat. Az eseményeket régóta szkeptikusan figyelő prágai magyar követ így foglalta össze a döntés következményeit. „A Bund fenti határozata benyomásom szerint a magyar nemzeti párt Prágában időző tagjainál konsternációt és depressziót váltott ki. Nagyban hangoztatják ugyan, hogy a határozat tárgytalan, mivel a magyar-német klubközösség már akkor megszűnt, amikor a németek a kormányba beléptek, (tény az hogy Szentiványiék ez alkalommal a kormány támogatását illetőleg szabad kezet kötöttek ki maguknak) és hogy a két pártot október óta márcsak formális kapcsok fűzték össze, ezzel szemben azonban nem tudják cáfolni, hogy fenti határozatig részt vettek a blokk közös ülésein és így magukban mégis kizártaknak és nem kilépetteknek kell hogy tekintsék magukat. Az események ily alakulása semmiesetre sem emeli a csehszlovákiai magyar nemzeti párt prestige-et, amelynél minden bizonnyal előnyösebb lett volna, ha a párt belátva azt, hogy Svehláék orruknál vezetik őket, hatásos deklarációval már hónapokkal ezelőtt nyílt és fenntartás nélküli ellenzékbe lépett és ily módon a kitessékelést elkerülte volna.’’523 A közös német-magyar parlamenti klub felbomlásával végleg lezárult a korszak egyik legizgalmasabb kísérlete, mikor a magyar ellenzéki pártok közül a Magyar Nemzeti Párt egyedül megpróbálkozott az aktivista politikával. Ennek eredményein és kudarcain, a kísérlet sikertelenségeinek okain ma is vitatkoznak az elemzők. Szen-lvány ezt két hónappal később, némi távlatból, 1927. szeptember 9-én elhangzott lévai beszédében elsősorban a német pártok magatartásával indokolta, akik feltételek nélkül, azaz a magyar kéréseket figyelmen kívül hagyva beléptek a kormányba. „A magyar aktivizmus halálát tehát a német nemzeti kisebbség aktivista pártjai okozták, amikor a kormánybalépést elhatározták. Másodszor azok a cseh politikusok, akik a cseh nacionalizmust többre becsülik az állam belbékéjénél, mert ne felejtsék el, hogy a görcsös ragaszkodás a nemzeti állam gondolatához és a cseh forradalom politikája, a türelmetlenség a nemzeti kisebbségekkel szemben, az állam biztonságát, kül- és belpolitikai presztízsét érdeklő kérdés.”524 A kudarcban szerepet játszott a szudétanémet pártok magyarokétól különböző érdekein kívül az is, hogy a cseh kormány tisztában volt a Magyar Nemzeti Párt magyarországi kapcsolataival, így kockázatosnak tartotta részvételét a koalícióban. Švehla miniszterelnök halogató álláspontra helyezkedett, amíg Szlovák Néppárt megnyerése a koalíció számára és Masaryk köztársasági elnökké választása megtörtént. Ezzel megszilárdult a belpolitikai helyzet, és a Magyar Nemzeti Párt a maga 6 képviselőjével már nem volt jelentős belpolitikai tényező.
