Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
IV. Szüllő Géza elnökségének időszaka
A Magyar Nemzeti Párt a reálpolitika útján 145 A Magyar Nemzeti Párt nemzetgyűlési képviselői november 25-én egy indulatos hangú nyilatkozatban utasítottak vissza minden őket ért támadást. Kijelentették: nem törekednek minden áron a kormányba lépésre, csupán tárgyalásokat folytatnak a követeléseikről. A prágai magyar követ, aki a bizottsági ülés jegyzőkönyvét és a MNP nyilatkozatát együtt küldte el Budapestre, a hozzájuk csatolt levelében leírja a két párt közötti rendkívül megromlott viszonyt. Kijelenti: szkeptikusan figyeli a MNP tevékenységét. „Úgy hallom, hogy Szent- Ivány ma érintkezést fog velem keresni, hogy informáljon a Svehlával folytatott tárgyalásairól. Akár tud valami eredményt felmutatni, akár nem és ennek következtében kötelességszerűen a budget ellen szavaz, fenntartom fentkimondott véleményemet, hogy az itteni magyar pártviszonyokat legerélyesebben tisztázni és reformálni kell.”500 Szent-lvány valóban részletesen beszámolt a nagykövetnek a Švehlával folytatott tárgyalásokról, aki egy 9 oldalas beszámolót küldött a Külügyminisztériumnak. A MNP követelései több területre terjedtek ki. Kérték, hogy szabadítsák fel a földreform alól az 500 hektárnál kisebb szántóföldeket és az 5000 hektárnál kisebb erdőterületeket, valamint kérték a kolonizáció azonnali beszüntetését, az elbocsátott 1400 magyar tisztviselők nyugdijának rendezését, a magyar kisebbség számára hátrányosan kialakított bírósági járások területének megváltoztatását, az iskolaügy területén a magyar tanítóképző megszervezését és Léván egy gimnázium megnyitását. Kérték továbbá a református egyház elmaradt állami segélyének folyósítását. A követelésekről többször is tárgyalt Szent-lvány Švehla miniszterelnökkel, majd Hodža földművelésügyi miniszterrel. A kormány képviselői mindenáron rá akarták bírni a Magyar Nemzeti Párt képviselőit, hogy szavazzák meg az állami költségvetést. „ígéretet tettek, sőt becsületszavukat adták, hogy a magyar kívánságokat a legmesszebbmenő jóindulattal fogjak elintézni. Hodža kijelentette, miszerint már nem gondol arra, hogy Szlovenszkó Pozsonytól kezdve végig az egész határmentén kolonizáltassék, ilyen kolonizációt elsősorban csak Komárom és Párkány vidékén tart szükségesnek.’’501 A MNP nemzetgyűlési képviselői úgy döntöttek, nem akarják a költségvetés elleni szavazással a tárgyalásokat megzavarni, ezért úgy határoztak, hogy a szavazáson nem vesznek részt, és december 12-én beszámolnak a pártvezetőségnek a tárgyalások eredményeiről.502 A párt klubjának határozata ellenére Korláth Endre egyedüliként a MNP képviselői közül részt vett a költségvetés végszavazásán, amelyet biztosan, 178:97 arányban fogadott el a Nemzetgyűlés, és ellene szavazott. Álláspontját így indokolta: „A kormány ellen szavaztam és pedig azért, mert a kormány eljárásában pártunk követeléseinek honorálása tekintetében komolyságot nem láttam.”503
