Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
IV. Szüllő Géza elnökségének időszaka
136 Szüllő Géza elnökségének időszaka ségek nyelvhasználatának kereteit. A rendelet értelmében olyan bírósági járásokban, amelyeknek lakossága kétharmad részben valamely nemzeti kisebbséghez tartozott, egynyelvű rendszert vezetett be. A kisebbség saját nyelvén érintkezhetett a hatóságokkal írásban és szóban. Szlovákiában 12 ilyen járás volt: Dunaszerdahely, Galánta, Somorja, Párkány, Komárom, Ógyalla, Ipolyság, Léva, Királyhelmec, Szepsi, Tornaija és Feled. Kárpátalján csupán a Beregszászi járás tartozott ebbe a kategóriába. A felsorolt 13 járásban az 1921-es népszámlálás alapján 435 427 magyar lakos volt. Olyan bírósági járásokban pedig, ahol a nemzeti kisebbség legalább 20 százalékát tette ki a lakosságnak, kétnyelvű volt a hivatalos érintkezés. Az illető kisebbségeknek jogukban állt beadványaikat anyanyelvükön írásban és szóban beadni, az elintézést viszont a hatóságok az állam és a kisebbség nyelvén adták ki. Szlovákiában és Kárpátalján összesen 14 ilyen járás volt, ezekben 252 254 magyar élt. A nyelvi jogok gyakorlásától 51 636 magyar nemzetiségű lakos esett el, illetve élt ezeken a területeken kívül.464 A nyelvtörvény és a nyelvrendelet végrehajtásával, betartásával kapcsolatban valóban felmerültek problémák az elkövetkező években.465 A kisebbségek azt is sérelmezték a rendeletben, hogy kimondta: hivatalt csak az viselhet, aki az államnyelvet bírja, illetve ezt tudja bizonyítani. Előírta a kötelező nyelvvizsgák letételét minden hivatalnok, de további csoportok, például azon mérnökök számára is, akik nem az államnyelven végezték tanulmányaikat. Erre a vizsgára a kijelölt bizottság előtt került sor. A rendelet pozitívuma volt ugyanakkor, hogy azt is kikötötte, hogy azokban a járásokban, ahol a kisebbségek legalább 20 százalékát alkották a lakosságnak, csak az lehetett hivatalnok, aki bizonyította, hogy beszéli a kisebbség nyelvét. Tavaszra a keresztényszocialista párt rendezte sorait. Az OKP számára rendkívül fontos volt a pozsonyi helyi szervezet újjáalakítása, amely a pártszakadáskor a Lelley-csoportot támogatta. Ez 1926 február közepén történt meg, s az elnökévé Aixinger Lászlót választották. Pozsony városa a keresztényszocialista párt egyik erőssége volt az előző időszakban, ezért fontos volt visszaszerezni az elvesztett pozíciókat. Március 15-én az OKP-nek sikerült átvennie a Concordia nyomdát is. Márciusban Nyitrán megindult a párt hivatalos szlovák lapja, a Vôľa ľudu. A választások után a Kassán megjelenő A Nép című hetilap volt a párt hivatalos magyar nyelvű közlönye, mivel a Népakarat a pártszakadás után az ellentábort támogatta. Ez utóbbi a választások és a Lelley-csoport felbomlása után megszűnt. A két magyar párt közötti régóta esedékes tárgyalásokra 1926. május 3-án és 4-én került sor. Az OKP részéről Szüllő Géza és Jabloniczky Jenő vett részt, a nemzeti pártot Szent-lvány, Korláth Endre
