Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
III. A húszas évek elejétől a második nemzetgyűlési választásokig
110 A húszas évek elejétől 1925-ig voltak a műegyetemisták (16) és az orvostanhallgatók (15), őket követték a képző- és iparművészek (8), valamint a közgazdászok (8). A tanulók közül 23-an a nyári hónapokban is a kollégiumban tartózkodtak, mivel nem tudtak hazautazni. A szlovák nyelvtanfolyam, amelyet Podhradszky György vezetett, minden diák számára kötelező volt. Valamennyien tagjai voltak a Felvidéki Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének. Az internátusi tagok a kedvezményes lakbéren kívül vizsga- és tandíjsegélyeket, valamint menzai ingyen ebédet kaptak. Ez utóbbit a Magyar Diáknyomormentő Actio juttatta. A kollégiumban könyvtár is segítette a tanulást. Kevés diákot ismerünk név szerint, ezek közül a legismertebb Jakoby Gyula, a későbbi festőművész. Az internátus első igazgatója Juhász Béla, majd lemondása után Vaszkó Endre volt, aki a szövetség elnöki székében is felváltotta.376 Az internátusbán a Csehszlovákiából származó diákoknak csupán egy részét tudták elhelyezni. Ezt mutatja az is, hogy a Kassai nagymegye területéről - ez a korábbi Abaúj-Torna, Zemplén és Sáros megye területét foglalta magában - 1926-ban 159 diák (151 fiú és 8 lány) tanult Magyarországon. Ebből 40-en a budapesti egyetemen, 9-en budapesti a műszaki egyetemen tanultak.377 A Hunfalvy Internátus működéséről 1930-tól nincsenek adataink. Ebben az időben a magyar kormány megváltoztatta az elcsatolt területekről származó diákokkal kapcsolatos stratégiáját, mivel világossá vált, hogy különböző okok miatt a diploma megszerzése után kevesen térnek vissza szülőföldjükre, ezért az utódállamokban tanuló magyar diákokat kezdték el támogatni. 1931-ben megszüntették az erdélyi diákok internátusait is.378 A húszas évek közepére egyre nagyobb problémát jelentett Csehszlovákiában a református lelkészek képzése. A Felvidéken körülbelül 150 ezer reformátusok élt, akik csaknem teljes egészében magyarok voltak. A hatóságok elrendelték, hogy Magyarországon végzett fiatal lelkészeket 1926-tól nem alkalmazhattak Csehszlovákiában. Ezért a lelkész- és tanítóképzést otthon kellett megoldani.379 Ebből a célból hozták létre 1925-ben Losoncon a református Teológiai Szemináriumot, amely 1939-ig működött, és egy egész lelkészgenerációt nevelt fel. A magyar kormány is támogatta az intézményt. A TESZK, illetve az északi részek számára előirányzott 1929/1930. évi költségvetésben a Teológiai Szeminárium támogatása 50 ezer koronával szerepel.380 Az első évet leszámítva a csehszlovákiai támogatás több mint a felét a politikai pártok kapták. A címzettek között volt az OKP és a kisgazdapárt, s miután ez utóbbi 1925-ben a jogpárttal egyesült és létrejött a Magyar Nemzeti Párt (MNP), jogutódja kapta a támogatást. Külön támogatásban részesült a ruszinszkói kisgazda és a ke
