Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)

Dr. Tóth Béla: A Magyar Kamara, telepítések a 18. sz. első harmadában Magyarországon és ami mögöttük van

Dr. Tóth Béla halom, Csaba, Öcsöd, Doboz, Körösladány, Gyoma és Vésztő birtokokat. A jéghegy csúcsát felmutató felsorolásunk alapján is feltételezhető, hogy per pert követett, amelynek az alapját az ősiségen alapuló örökösödési jog szolgáltatta. A főurak, papok, nemesek így ismét csak egymással voltak elfoglal­va és nem az ország sorsával törődtek. Szembe kerültek az idegen nemzetiségű új birtokosokkal is, akiknek egy jelen­tős része, aki nem igen tudott mit kezdeni a földdel, hamarosan el is adta frissen szerzett birtokait. És még egy nagyon lényeges észrevételre szeretném felhfvni a figyel­met: Marczali Henrik a korszakot bemutató tanulmányok­ban ( A Magyar Nemzet története. 8. köt. 83. o. Szerk: Szil­ágyi Sándor) egyértelműen megfogalmazta: már nem az élet és a vagyon oltalma a nemzet főfoglalkozása, hanem annak élvezete. A 18. század egészére jellemző élet­módváltás az 1720-as évektől kezdve a magyar főurakat is elérte. Lerombolt váraik helyett - mert a Habsburgok nem bírták elviselni a felfegyverzett magyar gondolatát sem - a várurak leszorultak a völgyekbe, síkságokra és ott építet­ték fel kastélyaikat. Pozsonyt körülveszik ezek legszebb és legkorábbi példái: Pálfy János királyfalvai, Esterházy József cseklészi, a Batthyányiak, Erdődyek kastélyai a Dunántúl különböző nyugati részein. A sok-sok ellenségeskedés, szembeszállás, praktika mellett a még sokáig tartó vallási küzdelmek következtében is kettészakadni látszott az ország, s ha még mindez nem volt elég a bajnak, akkor az 1714-ig szin­te folytonosan pusztító pestist is meg kell említenünk, amely elsősorban hatalmas halálozási aránnyal sorvasztot­ta az országot, ugyanakkor el is zárva az országrészeket egymástól. A Habsburg praktikákhoz tartozott az az intézkedés is, hogy Bánátban, Bácskában, Temesi vidékeken, tehát a Du­nától, a Marostól délre hatalmas területeket szakítottak ki az országból az udvari kamara gondjaira bízva az irányítá­sukat. Ezek a területek kamarai birtokok lettek és a ma­gyar közigazgatás és az országgyűlés hatásköréből egy­aránt kikerültek. Az elmondottak mind-mind befolyásolták a telepítések megindításának szükségességét. Az, hogy a magyar mun­kaerő áttelepítésére mégsem kerülhetett sor legálisan eb-96

Next

/
Thumbnails
Contents