Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)

Dr. Tóth Béla: A Magyar Kamara, telepítések a 18. sz. első harmadában Magyarországon és ami mögöttük van

A Magyar Kamara, a telepítések a 18. sz. első... ben az időben, annak egy nagyon régóta élő törvény volt az oka. A törvény a jobbágyok szabad költözködésének a meg­tiltásáról. És ez a törvény még a 18. században is hatályos erővel bírt. A jobbágyságnak pedig minden oka megvolt ar­ra, hogy elhagyja azt a birtokot ahol élt. Nemcsak a hábo­rúk viharai zsigerelték ki a végsőkig a népet, de az elvisel­hetetlen robotterhek miatt sokszor az engedelmességet is megtagadták uraiktól. Rendre elhagyták uraikat, megszök­tek, odahagyva mindenüket. A spontán népmozgalom csak a 17. század végén és a 18. század első éveiben volt jel­lemző, hiszen a visszaszerzett területeken még nem volt uraság, se közigazgatás, tehát az adózás előli menedéket látták ezekben a helyekben. A szökések megelőzése érde­kében mondta ki az 1715. évi Cl. t.c. „mivel az elmúlt moz­galmak alkalmával igen sok földműves földesuraik tudta nélkül és akarata ellenére más megyékbe, de különösen azokba, melyeket a császári királyi fegyverek a töröktől visszaszereztek, továbbá Lublyóba és a 13 szepesi város­ba menekültek és szöknek most is, azért, mert ezek a még be nem kebelezett megyék és városok nem viselik az or­szágos és földesúri terheket más megyék és helységek módjára, mivel innen sem barátságos úton, sem igazság útján nem kapják őket vissza, sőt az eljáró bfrák inkább a jobbágyok urai ellen fordulnak ", ezért a király az eddigi tör­vényt kiegészítette azzal, hogy az egyik megyéből a másik­ba átmenő jobbágyokat uraik útlevelek nélkül ne engedjék sehová menni, tartóztassák le őket, ha mégis sikerül átjut­niuk vissza kell őket adni. A röghöz kötés tehát megerősítést nyert, de a törvény szigorát nem igen tudták alkalmazni. Különösen az alföldi megyékben, városokban, községekben és a jászkunoknál jártak eredmény nélkül a jobbágyaikat visszakövetelő me­gyék földesurai. De az is bizonyítható, hogy a földesurak maguk is megszegték a törvényi előírást, mert ha birtokuk több megyében volt, s valamelyikben munkaerőhiány mu­tatkozott, bizony ők maguk intézték csendben az átköltöz­tetéseket. Az 1721 évi XLII. t.c. ezt is megtiltotta, ered­ménytelenül. Érthető most már, hogy miért nem beszélhe­tünk a 17. század végén és a 18. század elején tudatos nyílt hazai telepítésekről. Nem maradt más, mint az idege­nek betelepítése, amely hatalmas lendülettel közvetlenül a szatmári béke után meg is indult. 97

Next

/
Thumbnails
Contents