Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Weinbergerová Mária: Zsidó települések Szlovákia területén
Zsidó települések Szlovákia területén Bős - azoknak az anyahitközségeknek volt az egyike, amelyeknek saját rabbijuk, iskolájuk, fürdőjük, vágóhídjuk volt. A környező falvakban néhány zsidó család élt, akik bekapcsolódtak a hitközség életébe. 1851-ben 16 zsidó élt itt, hét évvel később 24, 1919-ben pedig 84. A zsidó hitközség ortodox jellegű volt. Galánta - a környékbeli hitközségek létezéséről szóló adatok alapján feltételezhetjük, hogy Galántán is jóval korábbra tehető a zsidó közösség keletkezése, mint ahogy ezt a fennmaradt dokumentumok bizonyítják. A 17. század első harmadában a zsidók az Esterházyaktól nyertek területet temető és imaház létesítéséhez. A 18. század végén már saját rabbijuk is volt. A hitközség a kongresszust követő időszakban az ortodox irányvonalhoz jelentkezett. Galánta szülöttje volt Friedmann Artúr, aki rabbiként Pittsburgban tevékenykedett, valamint Friedmann Jónás rabbi, aki Budapesten, a Zsidó Hitközség középiskolájában profeszszorként hitoktatással foglalkozott, és a pozsonyi rabbi, Sofer Chatam tanítványa, Tauber Izrael. Tauber Izrael később mint dajan - bíró tevékenykedett Vágújheiyen. Galántán ismert volt a szigorúan ortodox szellemben vezetett jesiva, valamint a két zsinagóga és a két temető. A zsinagógák mindegyike ortodox jellegű volt. Az utolsó rabbi Katz Izidor volt, aki rövid ideig Szlovákia főrabbijának a posztját is betöltötte. 1851-ben a hitközségnek 556 tagja volt, 1858-ban 188 és 1919-ben 1136 zsidó (ugyanakkor 2447 keresztény) élt itt. Jóka - a zsidóknak itt saját zsinagógájuk, rabbijuk, iskolájuk, fürdőjük (mikve) és szegényházuk volt. Földművelésből és a vele kapcsolatos mesterségekből éltek. A zsinagóga nem maradt fenn. 1851-ben 243 zsidó volt itt, 1858-ban 293, 1919-ben pedig 310. Komárom - egyike a történelmi Magyarország területén létező legrégibb településeknek. Valószínű, hogy a város kedvező fekvése a zsidó kereskedőket már a régmúlt időkben idecsalogatta. A zsidó hitközség már kb. a 17. században létezett. 1868-ban, a budapesti kongresszust követően a hitközség ortodox és neológ hitközségekre osztódott. A temető továbbra is közös maradt, de szintén megosztották. Szegényházat is létesítettek, melynek saját imaháza volt. Komáromban több egylet is tevékenykedett. A felsorolt intézmények létesítésénél közreműködött Fried Kál-57
