Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Weinbergerová Mária: Zsidó települések Szlovákia területén
Zsidó települések Szlovákia területén tevődött össze. II. József németesftő szándékainak szellemében német vezetéknevet kellett választaniuk. Mindegyik nős férfinak, mint családfőnek az egész család vezetéknevét kellett viselnie. A férjezett nők a férjük nevét, a lányok pedig az apjuk nevét viselték. Megtiltották a zsidó nevek használatát és elrendelték a zsidó anyakönyvek német nyelven való vezetését. A vezetéknevek németesítése a zsidók elnémetesitéséhez vezetett. A német vezetéknevek többsége szlovák környezetben ugyan idegenül hat, de hordozóját megbízhatóan azonosítja. A mozgásszabadság népvándorlást idézett elő, mely többnyire a nagyobb központokba irányult a kisebb városkák és falvak rovására. Dél-Szlovákiából sokan Budapestre, Nyugat-Szlovákiából pedig Bécsbe távoztak, de nem mindegyikük hagyta el az országot. A nagybirtokokon továbbra is sokan megmaradtak mint bérlők, üzletesek, szeszfőzdések, kocsmárosok. Ezzel összefüggésben igaz, hogy a zsidók foglalkozásuk kiválasztásának százéves korlátozása hozzájárult ahhoz, hogy kitűnően tudtak tájékozódni az üzlet és a pénz világában. A továbbra is fennálló zsidóellenes hangulathoz gyakran hozzájárult az egyes személyek - a falusi kocsmáros vagy boltos magatartása is. Ez a hangulat időnként akár nyílt ellenszenvvé is válhatott. Több zsidó vállalkozó a gazdasági élet néhány területén vezető szerepet játszott - a fafeldolgozó iparban, a szeszgyártásban, a gyümölcs- és tejfeldolgozó iparban, a cukorgyártásban. Elmondhatjuk, hogy teljes mértékben hozzájárultak az ipari ágazatok kiépítéséhez. A hagyományos foglalkozási ágak közé tartozott az orvosi és az ügyvédi pálya. Az 1848-as események a zsidók számára újabb jogokat és szabadságokat hoztak magukkal. Míg II. József uralkodása alatt elnémetesítették őket, most az egyenjogúságot a magyar nemzetiséghez való jelentkezésük által nyerhették el. Itt is azonban szükséges az egyes régiók megkülönböztetése, értekező nyelvként egyaránt lehetett volna a magyar, a szlovák, a német vagy a jiddis nyelv. A zsidók számára évszázadokig legfontosabb volt a vallásuk megőrzése.Többségük ugyanis szigorúan vallásos volt. Az osztrák-magyar kiegyezés után elnyerték a teljes polgári és jogi egyenlőséget. Különösen fontos volt számukra a bányavárosokban való letelepedési tilalom feloldása. A mai Szlovákia területén már ebben az időben néhány 53
