Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Weinbergerová Mária: Zsidó települések Szlovákia területén
Weinbergerová Mária község igazgatta tagjai világi és egyházi ügyeit. Voltak nagyobb hitközségek - anyahitközségek -, melyekben már léteztek a felsorolt intézmények. Hozzájuk csatlakoztak a kisebb hitközségek vagy egy-két család, melyek egy faluban éltek. Ezek a családok az anyahitközségek iskoláiba járatták a gyermekeiket. Nagy ünnepek alkalmából, mint a Jóm kippur („Engesztelő nap"), Ros hasono („kürtharsogás emlékeztetésének napja"), chanukka („lelkiismereti szabadság") vagy a Peszach (a tavasz ünnepe, az árpa kalászbaszökkenésének, a szabadságnak, a zsidó nép megszületésének ünnepe) meglátogatták a zsinagógát és anyagilag is hozzájárultak az anyaközség fenntartásához. A zsidók, akik Szlovákia területére az említett nagy bevándorlási hullámok idején érkeztek, városokban és vidéken egyaránt zsidó települési formákat alakítottak ki. Ez a forma változatlanul fennmaradt egészen a 19. század feléig, csupán a 20. század 30-as éveinek végén módosították őket. Levéltárainkban a 17. század végéig csak elvétve akadnak zsidókkal kapcsolatos feljegyzések. A 18. században a felettes hatóságok azonban már szükségesnek találták a lakosság e rétegének a nyilvántartását is, s így kezdtek megjelenni a zsidó lakosság megyei és városi összeírásai. A fennmaradt összeírásokból képet alkothatunk a Szlovákiában letelepedett zsidók növekvő létszámáról és megélhetési forrásairól is, mivel ezek feltüntetik a családfő foglalkozását is. A mai Szlovákia területén élő zsidók történelmében fontos korszakot jelentett II. József uralkodásának ideje. Mária Terézia bevezette a zsidók külön adójának kötelező fizetését, mely egészen a 19. századig érvényben volt. A II. József által kiadott türelmi rendelet már nagyobb mozgásterületet, szabadságot biztosított a zsidók számára, akik így ipart, szabad foglalkozást űzhettek, magasabb műveltséget is nyerhettek, mint ahogy azt számukra a tóra is megparancsolja. /6/ A műveltséget a zsidók általában különösen nagyra becsülték. A fából készült, városon kívül álló imaházaik helyett újakat építhettek, falazhattak fel. II. József egyik rendelete kötelezte a zsidóságot, hogy megváltoztassák nevüket. Az új névnek vezeték- és személynévből kellett állnia. Mindeddig ugyanis két szóból álló nevet használtak, mely vezetéknévből és az apa nevéből 52
