Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Weinbergerová Mária: Zsidó települések Szlovákia területén
Zsidó települések Szlovákia területén tek le - Árvába, Liptóba és Trencsén vármegyébe Dél-Morvaországból érkeztek családok. Szlovákia délnyugati és nyugati területeire Ausztriából, Cseh - és Morvaországból, Szlovákia keleti és északkeleti területeire pedig Ukrajna és Halics térségeiből érkeztek zsidók, de már nem olyan nagy és egységes csoportokban. /5/ A zsidók a morva határtól egészen Közép-Szlovákia bányavidékéig húzódó területén éltek. Lakosaik németül vagy jiddisül beszéltek. A jiddis nyelv az ónémet, a héber és szláv nyelvekből átvett számtalan kifejezés kombinációjából keletkezett. A Kysucán, Árván, Liptón és a Szepesség északi területein élő zsidók, akik Észak-Sziléziából, valamint Krakkóból érkeztek, öszszekötő kapcsot képeztek a kelet-szlovákiai zsidó településekkel. Az ott élő zsidó családok pedig kapcsolatban álltak a kárpátaljai zsidósággal. A zsidók továbbra is elkülönülten éltek. Az izoláció mértéke a pillanatnyi politikai-gazdasági helyzettől, a városi tanács, vagy a földesúr döntésétől fügött. Nem volt szabad letelepedniük a bányászvárosokban. A szabad királyi városok többsége szintén védekezett a befogadásuk ellen. Ezért történt, hogy a kereskedők az ilyen helységek közelébe érkeztek, hogy portékájukkal bejárhassanak a városokba és azt árusítani tudják a városi piacokon. így alakultak ki fokozatosan a zsidó közösségek a kereskedelmi központok közelében, mint pl. Rozgonyban - nem messze Kassától, Hunfalván - Kézsmárk közelében, ill. Várnán és a Zsolnához közeli Rajecfürdőn. Néhány uradalom birtokosa illendően bánt a zsidókkal, megengedte, hogy letelepedjenek és földeket béreljenek, s kereskedéssel foglalkozzanak. Hogy kialakulhasson a zsidó közösség, a zsidók földet bérelhettek a zsinagóga és a temető létesítésére, továbbá rabbit, tanítót és saktert (héberül sóchet- mészáros, aki az állatokat az előírt módon ölte meg), sameszt- hitközségi szolgát, aki a zsinagóga rendben tartásával volt megbízva és a rabbinak segédkezett, kántort-énekest (mohéi, aki a rituális körülmetélést végezte) alkalmazzanak, valamint, hogy beszerezzék a tórát - Mózes öt könyvét. A hitközség igyekezett iskolát, rituális fürdőt - míkvét építeni, és megalapítani a temetkezési egyletet (chevra kadisa). A chevra kadisa tagjai gondoskodtak a súlyos betegekről és a haldoklókról is. Sok közösségben ez az egylet régibb volt, mint maga a hitközség. A hit-51
