Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Jozek Klačka: Horvátok belelepülése Nyugat-Szlovákiába
Jozef Klačka települése kezdetben Szlavónia és Horvátország északibb részeibe, később távolabbra is. /7/ Az áttelepítést a zágrábi horvát országgyűlés szervezte a katonai és civil hivatalok közreműködésével, mint ideiglenes evakuációt. A katonai és gazdasági helyzet miatt azonban a szervezett telepítések meneküléssé váltak. A horvát országgyűlés kéri az uralkodót, fejezze be a jobbágyok telepítését /8/, segítsen Horvátországnak, amelyet mindenki elhagyott, aki azelőtt támogatta és segítette, s ahol éhség és nyomor uralkodik. „Sokan meghaltak, s halnak éhen, nem menekülnek a török elől, hanem önként adják magukat rabszolgasorsba, csakhogy kenyeret ehessenek.“ /9/ A nemesség panaszkodik az uralkodónak, hogy már nem bírja elviselni a török rajtaütéseket, kénytelen lesz Törökországba vagy más országokba menekülni, elhagyni az országot. „Ha nem változik a helyzet, a királyságnak ez a része elhagyott, üres marad, s azután Ausztria és az ország távolabbi részei sem lesznek a törökök előtt biztonságban.“ /10/ A korabeli forrásokból vett adatokkal felvázoltuk azt a helyzetet, állapotot, amelyben Horvátország lakossága emigrációra szánta el magát. Ezzel akart segíteni az életkörülményein még annak árán is, hogy elveszíti a biztonságát, otthonát, vagyonát, munkalehetőségeit, az addig élvezett előnyöket és kedvezményeket. Az emigráció már szinte a kezdet kezdetén elveszítette a szervezett jellegét, így terjedelme nehezen fejezhető ki számokban. A történészek becslései alapján 100 000-400 000-re tehető az áttelepültek száma. /II/ Az emigráció része, vagy feltétele volt a menedék keresése. Erről szól II. Miksa császár: „A horvátok hazájukban derekasan küzdöttek a török ellenséggel, s lehetőségeikhez mérten küzdenek továbbra is. Ahelyett, hogy megadnák magukat a töröknek, nagy árat fizetnek, elhagyják hazájukat és birtokaikat. Nem szólhatnék többé az alattvalóimhoz, akiket a keresztény hitük miatt üldöztek el hazájukból, ha nem nyújtanék nekik menedéket országomban“. /12/ így néhány horvát emigráns az ún. királyi Magyarország nyugati részében, a mai Nyugat - Szlovákia, Dél - Morvaország és a mai osztrák Burgenland területén talált menedéket. Az első emigránsok a kisnemesség soraiból kerültek ki, és már a Mohács előtti időkben is találkozunk velük Szlovákia-szerte /13/, de dunántúli kolonizációról csak a 16. század 20-as éveitől beszélhetünk, a hegyentúli 28
