Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Jozek Klačka: Horvátok belelepülése Nyugat-Szlovákiába
Horvátok betelepülése Nyugat-Szlovákiába és a Kis-Kárpátok alatti területeken pedig a 30-as évektől. Nyugat-Szlovákia horvát kolonizációjának okairól a korabeli adóösszeírások szólnak. Feltüntetik az elhagyott, lepusztult és fölégetett települések (adózó egységek) sokaságát. Ezen a területen gyakran portyázott hazai és külföldi zsoldos katonaság. A katonák a helyi forrásokból éltek, raboltak, törvényellenes szolgáltatásokat és juttatásokat kényszeritettek ki maguknak, tönkretették a termést, s lovakat, marhákat rekviráltak. /14/ A kibírhatatlan életkörülmények a jobbágyokat településeik elhagyására kényszerítették. Az államnak, főleg azonban a földesuraknak az érdeke volt, hogy az elhagyott településeket újra benépesítsék, új munkaerőt szerezzenek, ezért a betelepülőknek adókedvezményeket, csökkentett robotot és terménybeszolgáltatásokat, ún. „kolonizációs kiváltságokat, szabadságot“ ígértek. /15/ Ezeket a kiváltságokat elsősorban az kapta meg, aki a telepeseket letelepítette. /16/ A kolonizációs szabadság egyaránt vonatkozott a jobbágyokra és a kisnemesekre, akik hazájukban bizonyos kiváltságokat élveztek. Csak a letelepülési (kolonizációs) szabadság letelte után kérte újra néhány nemes a régi kiváltságainak érvényesítését, felújítását. Az idevándorolt horvát nemesi családok az uradalmaknál és a várbirtokokon találtak beosztást, érvényesülést /17/, néhányan katonai és politikai érdemeikért kaptak birtokokat a mai Szlovákia területén. /18/ Nyugat-Szlovákia betelepítése a 16. század 20-30-as éveiben kezdődött, s a 70-es években ért véget, gyakorlatilag az 1606. évi törökökkel kötött békével, amikor Horvátország visszakapta Petrinját, Csázmát és Moszlavinát. A migrációs és kolonizációs hullámokat egyrészt a horvátországi katonai események váltották ki, másrészt a nemesség kezdeményezte, melynek érdeke volt, hogy jobbágyaikat a török által veszélyeztetett területekről az északabbra fekvő birtokokra költöztesse. /19/ A horvátok a mai Nyugat-Szlovákia területén a Hegyentúlon és Szakolca vidékén, Pozsony környékén és a Kis-Kárpátok alatti részeken telepedtek le egészen Pőstyénig. Pontosabb képet kapunk, ha felsoroljuk az uradalmakat, melyek befogadták a horvát telepeseket: Borostyánkő, Plavec, a Szentgyörgy-bazini uradalom, mely Serédy Gáspár birtokában volt, aki a háború idején gazdagodott meg, a stomfai uradalom, mely a salmai Ecki birtoka volt, a Báthoryak és Koglevics János 29
