Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Bukovszky László: A szlovák - magyar lakosságcsere 1946 - 1948
Bukovszky László Az ősz elején, bár csaknem mindenki tisztában volt a lakosságcsere végrehajtásával, csak nagyon kevesen hitték el, hogy arra a közeljövőben sor kerül. Ezt a megállapítást a korabeli helyzetjelentések egyöntetűen alátámasztják. Erre az érintettek elsősorban abból következtettek, hogy a párizsi békekonferencia nem foglalkozott külön a lakosságcsere-egyezménnyel és elutasította a csehszlovák delegáció transzfer javaslatát, mely 200 000 szlovákiai magyar egyoldalú magyarországi áttelepítésére vonatkozott. /12/ Azok, akik mégis reálisabban látták a politikai helyzet alakulását, többször is hangot adtak elhatározásuknak, hogy semmilyen oknál fogva sem hajlandók önként áttelepülni Magyarországra. Aggodalommal néztek a közeljövő elé, ami elsősorban a mezőgazdasági munkák hiányos elvégzésén mutatkozott meg. A korabeli helyzetjelentések kiemelik, hogy a magyarok többsége félelemmel tekint a lakosságcsere megkezdése elé, de annak ellenére a csehszlovák állammal szemben lojálisak. Ugyanakkor leszögezik, hogy a vegyeslakosságú területeken a nemzetiségi viszonyok békések, sőt mi több, a megnyílt szlovák nyelvtanfolyamokat tömegesen látogatják. /13/ A vázolt viszonylag nyugodt állapot novemberben pánikká alakult. Az áttelepítésre kijelöltek sorra kapták kézhez az ún. fehér lapot, ami nem volt más, mint a magyarországi áttelepítésükről szóló értesítés. A Galántai járás területén, Diőszegen és az azzal szomszédos falvakban még az értesítések hivatalos kézbesítése előtt a Meghatalmazotti Hivataltól kiszivárgott információk alapján többen tudomást szereztek sorsuk további alakulásáról. Ahogy a helyzetjelentésben szerepel, az érintett személyek egyre gyakrabban látogatták a kocsmákat és a mezei munkákat sem végezték olyan szorgalommal, mint addig. Ettől függetlenül sokan még így sem hitték el, hogy Magyarországra telepítik őket. Ezt arra alapozták, hogy a listákon nagyon sok volt a vegyesnemzetiségű család, reszlovakizált személy ill. ott szerepeltek azok a magyar nemzetiségű tanítók is, akiket már azt megelőzően Árva vidékére hurcoltak. /14/ A novemberben elkezdett csehországi deportálások azonban a legoptimistábbak szemét is felnyitották. Legtöbbjük Pozsonyban keresett jogvédelmet a Meghatalmazotti Hivatalban. A Dunaszerdahelyi járásban ezzel megegyező időben kapták kézhez az áttelepítésre kijelölt személyek Pozsony-192
