Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Bukovszky László: A szlovák - magyar lakosságcsere 1946 - 1948
A szlovák-magyar lakosságcsere 1946-1948 ból az ún. fehér lapot. Általános megbotránkozást okozott a helyi állami szerveknél, hogy a kiértesítettek között több tucat cseh és szlovák származású, antifasiszta, reszlovakizált és olyan személy is volt, akik már állampolgársági igazolással rendelkeztek. A Járási Közigazgatási Bizottság elnöke a pozsonyi Telepítési Hivatal és a belügyi megbízott közbelépését sürgette az ügy tisztázásában. /15/ A fehér lapok átvétele után bár itt sem szabotálták a gazdasági termelést a magyarok, de ahogy a dunaszerdahelyi helyzetjelentés fogalmaz: „passzivitásukkal és gazdaságaik fokozatos felszámolásával azonban azt mégis csak károsítják“. A másik lényeges dolog, amit a járás közigazgatásának első embere sérelmezett, az az volt, hogy a kiértesítettek között sok volt a reszlovakizált személy. Saját munkájuk eredményességét látta ezzel veszélyeztetve, hiszen sokan csak a magyarországi kitelepítés félelmében írták alá a nyilatkozatot. Azzal, hogy ezek az emberek is áttelepítésre lettek ítélve nemcsak ők maguk, de az egész reszlovakizáció vált nyilvános gúny tárgyává a többség szemében. /16/ Mindkét helyen, a galántai és a dunaszerdahelyi régióban az áttelepítésre ítélt szlovákiai magyar családok alázatosan vették tudomásul a sorsuk felett hozott döntést. A csehországi deportálások szörnyűségeit ismerve, rövid ideig a magyar kisebbség szerencsésebb részét alkották. Mégha bizonytalan időre is, de szülőföldjükön maradhattak és bizonyos fokú jogi védelem alatt álltak. /17/ Az egyezmény II. cikke szerint - közvetlenül annak aláírását követően - Magyarországon létrejött budapesti székhellyel a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság /Československá-presídlovacia komisia/. A CsÁB-on keresztül a csehszlovák fél óriási propagandába kezdett Magyarországon az ott élő szlovákok körében. Hasonlóan, mint a Telepítési Hivatal körzeti szervei Szlovákiában, a CsÁB területi hivatalai is azonos módon jöttek létre a szlovák etnikum által lakott területeken Magyarországon. Számuk országosan 16, majd 1946 végén 18-ra szaporodott. /18/ A budapesti központi hivatal a területi hivatalokon keresztül mindent megmozgató propagandába kezdett a szlovákok körében. Az elsődleges cél a minél nagyobb számú önkéntes áttelepülő megnyerése volt. Az áttelepülés népszerűsítése és maga a toborzás március 5-től kezdődött és az utólagos meghosszabbítás után egészen június 27-ig tartott. Az or-193
