Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Eva Vrabcová: Az első földreform és a belső kolonizáció a Csallóközben
Éva Vrabcová Az első földreform és a belső kolonizáció a Csallóközben A Csallóköz, mint a Kisalföld egy része, Szlovákia egyik legtermékenyebb tájegysége. Gazdag ivóvíztartalékai miatt védett vízgazdasági terület. A Csallóköz megjelölés alatt a Duna mentén Pozsonytól délre húzódó területet értjük, amelyet délen Szap, keleten az Aszód csatorna, míg északon a Kis-Duna határol. Többek között magába foglalja a mai Dunaszerdahelyi járás egész területét is. Az említett területen jelentős nagybirtokkal bírt a Batthyányi, Esterházy, Szüllő, Pongrácz, Zichy, de főleg a Pálffy család. Az első csehszlovák földreform 1919-ben, csaknem teljes mértékben felszámolta ezeket a nagybirtokokat. Az első csehszlovák földreform alapjait a földbirtokok lefoglalásáról szóló 1919/215 számú törvény fektette le. Kimondta, hogy minden olyan földbirtokot, illetve minden olyan mezőgazdasági ingatlant, amely 150 illetve együttesen 250 hektáron felüli nagyságú és egy birtokosa van, az állam lefoglalja. A törvény ezzel korlátozta az eredeti tulajdonosok jogait az ingatlanok fölötti szabad rendelkezéséről, fenntartotta az állam jogát az ilyen területek kisajátítására és szétosztására. A lefoglalt földterületek szétosztásáról az 1920/81 számú törvény rendelkezett. Lehetővé tette, hogy az állam a lefoglalt területet saját céljaira megtartsa, vagy közhasznú célokra használja. Az ún. maradékbirtokokat juttatásként kioszthatta a kisgazdáknak, zselléreknek, kisiparosoknak, földbirtokkal nem bíró személyeknek, de főleg az ún. légionáriusoknak és a háborúban károsultaknak, akik az ingatlanon gazdálkodni képesek voltak. A lefoglalt ingatlanokból nemcsak a fentiekben megnevezett egyének, ha-169
