Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Gál Margit: Az amerikai kivándorlás kezdetei a Galántai és Vágsellyei járásban
Az amerikai kivándorlás kezdetei... nyező neve, 2. Születési ideje - év, hónap, nap, és lakhelye, 3. Eddigi foglalkozása és munkabérének nagysága, 4. A kérvényező vagyona (ingatlan és ingóság), pénze stb., 5. Egyedül utazik-e, vagy más családtagokkal, névszerint kivel? 6. Vannak-e Amerikában rokonai; hol? 7. Amerika melyik részébe óhajt kivándorolni? 8. Van-e számára biztosított munka, kinél, hol és milyen szerződés alapján? 9. Milyen okból vándorol ki? 10. Melyik hajótársaság vállalja elszállítását, melyik kikötőből, melyik hajóval, milyen feltételek mellett? 11. Nem csábitja-e valamelyik kivándorlási ügynök, s ki az illető? A kérdőíveket a kivándorló lakhelye szerinti községi hivatalban töltötték ki, majd az illetékes útlevél-kiállító szervhez, a Szlovákia igazgatásával megbízott teljhatalmú miniszterhez küldték be Pozsonyba. /25/ A Csehszlovák Nemzetgyűlés 1922. február 15-én fogadta el a kivándorlásról szóló 71-es számú törvényt. A törvény biztosítja az állampolgárok kivándorlási jogát, ugyanakkor tiltja a kivándorlásra való csábításnak írásos vagy szóbeli formáját és bünteti a kivándorlási ügynökök tevékenységét. A kivándorlásról szóló törvény értelmében kivándorlónak számít minden olyan egyén, aki a Csehszlovák Köztársaság területéről kereset végett, vagy végleges letelepedési szándékkal külföldre vándorol, s úgyszintén annak családtagjai, akik vele utaznak vagy követik őt. 18 éven aluli kiskorú személyek csakis apai vagy anyai kíséretben utazhattak a tengerentúlra, esetleg megbízható, 24 éven felüli személy kíséretében. A kivándorlók szállításával foglalkozó vállalatok munkáját a törvény szintén engedélyhez kötötte, amely a szociális ügyekkel foglalkozó minisztérium hatáskörébe tartozott. /26/ Az útlevélkényszer bevezetésével és a terjedelmes hivatali apparátus létrehozásával a kivándorlás ügye állami ellenőrzés alá került. Az amerikai kivándorlásról a Galántai és a Vágsellyei járás területéről a 19. század végéig összefüggő, bővebb adataink nincsenek. Pozsony megye monográfiája a 19. század végi megye területén uralkodó munkásviszonyokat kielégítőnek tartja. Az intenzívebb gazdálkodás, az állattenyésztés, a föllendült mezőgazdasági ipar, valamint a megyében, főként Pozsonyban alakult ipari vállalatok, nagyszabású építkezések és közmunkák sok munkaerőt igényeltek, ami a munkabérek fölemelését eredményezte. A munkásbujtogatók itt nem találtak megfelelő talajra, s „a 139
