Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Novák Veronika: Kivándorlás Mátyusföldről Krassó megyébe
Novák Veronika családok induljanak. Erre nemcsak azért került sor, mert a letelepedés körülményei bizonytalanok voltak, de meg kell várni Krassó megye további intézkedését, s ráadásul a közelgő télidő miatt sem volt ajánlatos, hogy az emberek útnak induljanak. Ugyancsak figyelmeztette a Helytartótanács a megyéket, hogy a kivándorlóknak minden vagyoni dolgaikat rendezniük kell, nem szabad, hogy adótartozásuk, vagy más kötelezettségeik maradjanak. Csak akkor kaphatnak útlevelet, ha mindezeket rendezték. A szigorú hangú levél után meglepő, hogy már rövid egy hónap elteltével újabb levéllel fordult a Helytartótanács a megyékhez /3/, amelyben részletesen felsorolja Krassó megye által a betelepülőknek nyújtandó kedvezményeket. Ebből kiderül, hogy azok a betelepülők akik elbocsátó levéllel rendelkeznek, „elfogadtatnak és hat egymást követő esztendőre minden adótól, közmunkától és közéthertől felszabadfttatnak.“ A leirat felhívja a letelepülni szándékozók figyelmét arra is, hogy mielőtt családjukkal elindulnának, szükséges, hogy azon uradalommal, ahová le akarnak telepedni egyezséget kössenek. Mielőtt még részletesebben foglalkoznánk az ismert kivándorlók számával, vizsgáljuk meg, mi volt az oka annak, hogy tömegesen hagyták el szülőhelyüket. Minden bizonynyal ennek főleg gazdasági oka volt. Csaknem minden, az általunk szűkebb Mátyusföldnek nevezett terület falvaiban, a 19. század elején már erősen megosztott jobbágytelkeken folyt a gazdálkodás. Ez vonatkozott a semptei uradalomhoz, valamint a közalapítványhoz tartozó településekre is. A kisnemesi falvakban, pl. Kajaion szintén nem volt egyszerű a megélhetés, hiszen az egykori nemesi birtokból már legtöbbször csak szimbolikus földterület maradt egyegy utód számára. Lényeges tényező volt bizonyosan az is, hogy nem volt jelentősebb iparosodó város, a mezővárosok piacai korlátozott lehetőséget nyújtottak a kézművesek számára. Gyakran csak mint kiegészítő foglalkozásként volt jelen, az 1828-as összeírásból is kiderül, a kézművesek a mátyusföldi falvakban leginkább zsellérek voltak. Feltételezzük, hogy főleg a felsoroltak voltak az okai annak, hogy Krassó megye felhívására környékünkről 1834 őszén tömegesen indultak el az egyes uradalmak zsellérei, parasztjai, kézművesei de kisnemesei is családjaikkal, gyakran apró gyermekeikkel. Peredről, amely a közalapít-124
