Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Novák Veronika: Kivándorlás Mátyusföldről Krassó megyébe
Kivándorlás Mátyusföldről Krassó megyébe vány birtoka volt 31 családfő, közülük 17 gazda és 14 zsellér indult útnak családjával /4/, Királyrévből 4 gazda és 1 zsellér /5/. Az utóbbi gazdák házairól és konyhájukról kettőnél a kiköltözésre jelentkezők vagyonösszeírásában a falu bfrája megjegyezte, hogy az bizony ócska/ 6/. A semptei uradalomhoz tartozó falukból is tömegesen vándoroltak ki a lakosok. Nádszegről 13 gazda, 5 házas zsellér, 4 házatlan zsellér, összesen 100 ember /7/, Taksonyról 4 házas zsellér /8/ , Felsőszeliből 3 nemes, 2 gazda és 4 zsellércsalád /8/, Ábrahámból két gazda, Páldról 1 , Kajáiról és Tósnyárasdról 37 személy /9/, köztük nemesek is. Deákiról 120 személy indult Krassó megyébe/10/. A következő évben, 1835 tavaszán a sellyei uradalomból történt további kivándorlás a Helytartótanács újabb felhívására. Ez Csák és Vermes környékére irányult. A letelepedőknek ott még nagyobb engedményeket ígért a felhívás. Az adó- és köztehermentességen kívül ingyen vetőmagot ígért a kezdéskor, igavonó állatot, az építkezésekhez faanyagot, a letelepülők gyermekeinek iskolát. A leggyorsabban odaérkezők közül még néhánynak kész házat is ígértek. Az építkezési anyag juttatásánál kikötötték, hogy olyan ház építéséhez adnak faanyagot, amilyenben az oláhok élnek. A kivándorlásra továbbra is csak akkor kerülhetett sor, ha azt a földesúr megengedte, s a kitelepülni szándékozó rendezte a tartozásait. A Csák és Vermes környékére invitáló felhívásra a selylyei uradalom falvaiból összesen 127 család indult el. /Il/ A névsorok, amelyeket az uradalom tisztviselője készített, elárulják, hogy sokszor azonosak a kivándorlók vezetéknevei az 1834-ben kivándorlók vezetékneveivel. Feltehetően az 1835-ben kivándorlók között többen voltak olyanok, akiknek rokonai már 1834-ben elköltöztek. Kajáiról és Tósnyárasdról az újabb telepítési hullám keretében 34-en indultak el. /12/ A két kivándorlási hullámmal vidékünket mintegy 800-1000 ember hagyta el, remélve hogy könnyebb megélhetést talál. Annak ellenére, hogy látszólag a letelepedés feltételei kedvezők voltak, többen visszatértek néhány éven belül. Troch Pál Taksonyról írt könyvében /13/ feljegyezte, hogy a faluban a csalódottan visszatért kivándorlóktól a taksonyiak meg szokták kérdezni, hogy miért nem maradtak ott, ahol kolbászból fonják a kerítést sonkaszobrokkal és az ajtófélfa szalonnából van. 125
