Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Nagy Hildegarda: A németek betelepítése Diószegre II. József uralkodása idején
Nagy Hildegarda tóföldek terméketlenek voltak, fgy a család megélhetését nem tudták biztosítani. Szerintük a magyar telepesek negyedrésszel többet termeltek földjeiken. Megrövidítve érezték magukat a napi gabonaadag kiutalásánál is. Panaszukkal a Nyitrai Királyi Kamara is foglalkozott, amelynek képviseletében Ürmény József hivatalnok Diószegre utazott. A hosszadalmas kivizsgálás során megái lapította, hogy nem minden panasz volt teljesen jogos. Hogy az igazságra fényt derítsen, 1789-ben a diószegi ún. „öreg" gazdák és az „új" (így is nevezték a kolonistákat) gazdák között kérdéseket tett fel. Az „öreg“ gazdákat a falu bírója, Nagy János, a kisbíró, Szabó Ádám, valamint az esküdtek - Csanaki Pál, Sípos Pál, Sípos János, Nagy György képviselték. /7/ A gazdák egyhangúlag úgy nyilatkoztak, hogy a szántó állítólagos terméketlenségét a kolonisták maguk idézték elő azzal, hogy nem jártasak a mezőgazdasági munkákban és nem tartják be a vetés-aratás idejét, mivel sokan közülük kézművesek. A megtermett gabonát többen csak a tél folyamán csépelték ki, és a termést képtelenek voltak megóvni a madarak és a rágcsálók elől, ezért magas volt a veszteségük. Szerintük a telepesek közül a mezőgazdasági munkák helyett többen csak lustálkodtak és erre bujtogatták a többi kolonistát (Páldról és Gesztről) is. Sőt, a magyar gazdák szerint még alkoholisták, /8/ s „cégéres korhelyek“ is voltak közöttük, akik nemcsak a saját kocsmájukban (értsd: Németdiószegen), hanem az öreg kocsmában, tehát a magyar kocsmában több, mint 600 forintra is eladósodtak. /9/ A magyar gazdák határozottan ellenszegültek a német telepesek azon kérésének, hogy barmaiknak külön legelőt szakítsanak. Szerintük ugyanis a fél szessziőt sem voltak képesek annak rendje-módja szerint megművelni. A kolonisták számára kiutalt földek és rétek az öreg gazdákkal közös határban voltak. A egész falu számára közös volt a legelő is. Az öreg gazdák Szt. György napjától Szt. István napjáig a legelőn tartották állataikat. A telepesek szerintük állataikat Szt. György napjától Szt. Márton napjáig titokban az uradalmi rétekre hajtották, melyeket kaszálásra szántak, miközben a kolonisták saját rétjeiket felszántották. Mikor a magyar gazdák ez miatt tiltakoztak, az „új" gazdák külön legelő kijelölését kérvényezték a hatóságtól. A „öreg“ gazdák ezért veszélyeztetve érezték eddigi jogaikat. A falu bírója Nagy János, a kisbíró, Szabó Ádám és az 106
