Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Nagy Hildegarda: A németek betelepítése Diószegre II. József uralkodása idején
Nagy Hildegards folyó melletti a mai Vyšné Šváby- Majere és a Diószeg melletti (kb. 5 km) Újhely-Puszta települést. A német telepesek a „gazdag Magyarországon" új hazát kerestek, ahol a szájhagyomány szerint olyan erős gabona termett, hogy nem hajolt meg a szekérkerék alatt sem. A letelepedéshez elegendő szántóföldre volt szükség, amiből a telepesek családaikkal megélhettek. Ilyen szabad földterületek a II. József rendelete alapján megszüntetett kolostorok és egyházi rendek birtokain voltak, amelyek állami felügyelet alá kerültek. Az elkobzott egyházi birtokok felosztása a helyi lakosok számára azonban feltételhez volt kötve, ugyanis az érdeklődőknek megfelelő pénzösszeggel kellett rendelkezniük. Az anyagiak hiánya szinte legyőzhetetlen akadályt jelentett a helybeli parasztok és zsellérek számára, így nem juthattak hozzá a felszámolt birtokokhoz. Ezeket a betelepítés céljaira használták fel annak ellenére, hogy a helyi földesurak előre figyelmeztették a hatóságokat a két idegen nép együttéléséből származó nehézségekre. 1785 után az elkobzott földbirtokok irányítására az akkori körzeti székhelyeken királyi kamarák alakultak. Egyik feladatuk a telepítéssel kapcsolatos ügyek intézése volt. A mai Nyugat-Szlovákia területe a hajdani nyitrai körzetbe (districtus) tartozott. A Nyitrai Királyi Kamara igazgatása alá tartoztak a Sellye, Garamszeg, Nagymegyer, Boleráz, Elefánt, Mária Család, Apátkolos központú elkobzott rendi birtokok. A pozsonyi klarisszák felszámolt birtokait Diószegen szintén a Nyitrai Királyi Kamara felügyelte. A diószegi birtokon kívül ide tartozott Újhely-Puszta, Boldogfa, Német- Bél és Újhely-Jóka is. Az újhely-pusztai birtok elfoglalására 1786. 7. 7-én 77 diószegi paraszt és 67 zsellér nyújtott be kérvényt. A kérvényezők túlnyomó része azonban nem tudta anyagilag elviselni a terhet, ami a saját gazdaság felszerelésével járt volna, így ezeket a földeket a Nyitrai Királyi Kamara felajánlotta a német betelepítés céljaira. A Magyar Királyi Helytartótanács által is jóváhagyott telepítési terv a nyitrai körzetbe 194 család betelepítését irányozta elő. Közülük 131 család letelepülésére a diószegi birtokot jelölte ki. /2/ A kolonizációs folyamatot II. József császár ismert rendelete előzte meg. Az 1782. szeptember 21-én kiadott ún. gyarmatosftási pátens főleg a Felső-Rajna vidéki parasztokat és kézműveseket szólította meg. A gyarmatosftási pátens szerint a telepesek teljes vallási szabadságot él-102
