Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Nagy Hildegarda: A németek betelepítése Diószegre II. József uralkodása idején
A németek betelepítése Diószegre... vezhettek, sőt minden hitközség számára biztosította a szükséges papot és tanítót. A rendelet minden családnak tágas kertes házat, a parasztoknak földet és rétet, igavonó és háziállatokat, a földműveléshez és a háztartáshoz szükséges eszközöket fgért. A kézműveseknek és segédeknek pedig a háztartás berendezéséhez és a műhelyük felszereléséhez szükséges szerszámok megvásárlásához 50 rénesi aranyat fgért. A rendelet értelmében a telepes legidősebb fia felmentést kapott a katonai szolgálat alól is. Az útiköltséget egészen Bécsig a leendő telepeseknek kellett állniuk, Bécsben viszont utólag megtérítették a kiadásaikat. A család élelmezését, létfenntartását a pátens szerint az állam biztosította mindaddig, amíg erre saját erőből nem voltak képesek. Azonfelül, ha a család szegény volt, újabb 3 évre szóló hitelért is folyamodhatott. A betegeknek díjmentes orvosi ellátást ígértek. A felsorolt előnyökön kívül az újonnan érkezett telepesek az érkezésük első napjától számítva 10 éves adómentességet élveztek. /3/ Ez a pátens, ugyanúgy mint ezt megelőzően még a Mária Terézia korabeli rendeletek, rávették az egyes túlnépesedett németországi területek lakóit, hogy elhagyják hazájukat és Magyarországon keressenek új otthont maguknak. Az előző kolonizációs hullámokkal ellentétben II. József császár uralkodása alatt a kivándorlás feltételeit már megszigorították, ennek ellenére mégis tömegesen jelentkeztek az érdeklődők a császári toborzóknál és ügynököknél, akik részletes adatokkal szolgáltak. A kivándorlás alapvető feltételei és követelményei az 1785-ben kiadott „utasítás" 3 pontjában voltak lefektetve. Minden felnőtt személynek, aki kivándorlásra jelentkezett, ugyanis meghatározott készpénzzel (200 császári, ill. 240 rénesi aranynyal) kellett rendelkeznie. A pénzösszeg nélkül a kivándorlás nem valósulhatott meg. A császári toborzókat (köztük volt Windischgrátz apja is) Németország területén három telepítési biztos irányította, Koblenz, Frankfurt és Rothenburg am Neckau városokból. A telepítési biztosok állították ki a leendő telepesek számára az útlevelet, amellyel igazolni tudták magukat útközben. Az útlevélben, amely a titkos magyar kancellária pecsétjével volt ellátva, az úticélon kívül fel volt tüntetve az illető személy vezeték- ill. keresztneve, életkora, felekezeti hovatartozása. Ahhoz, hogy valaki útlevelet kapjon, rendelkeznie kellett földesura elbocsájtó leve-103
