Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Nagy Hildegarda: A németek betelepítése Diószegre II. József uralkodása idején
Nagy Hildegarda A németek betelepítése Diószegre II. József uralkodása idején Magyarország néhány területe a török hadak elvonulása után szánalmas képet nyújtott. A másfél évszázados török uralom alatt a népszaporulat Magyarország területén veszélyesen lecsökkent. Egész határok néptelenedtek el és maradtak parlagon. A 18. század figyelemre méltó eseményei közé joggal sorolható ezeknek a parlagon heverő magyarországi területeknek az újratelepítése. A Habsburg uralkodók telepítési szándékai mögött gazdasági indítóokok rejtőztek. A műveletlen földterületek, az elnéptelenedett falvak ugyanis semmiféle jövedelmet nem hoztak az állam pénztárába, ugyanakkor Németország déli vidékén a túlnépesedett falvakat éhínség fenyegette. A magyarországi lepusztult települések újranépesítésére irányuló törekvések III. Károly uralkodása alatt kezdődtek, aki még 1720- ban felhívást intézett a német rendekhez (először a svábokhoz fordult, ezért nevezték a későbbiek folyamán az összes németországi telepest svábnak), hogy a németországi túl sűrűn lakott területekről a lepusztult magyarországi végekre küldjék jobbágyaikat, kiknek jólétet, bőséget ígért. A jobbágyok kezdeti lelkesedése a hazai földesurak ellenállásába ütközött, akik az olcsó munkaerő elvesztésétől féltek. A betelepítési folyamat minden akadály ellenére tovább folytatódott Mária Terézia és II. József uralkodása alatt is, egészen a 18. század végéig. Az állami kasszából óriási összegeket fordítottak a kolonizációra, az elnéptelenedett falvak benépesítésére. Csak az 1784-1786 közötti időszakban kb. 4 millió aranyat fordítottak erre a célra. /I/ II. József uralkodása idején ismételten felszólították a német lakosságot a betelepülésre Felső-Magyarország, tehát a mai Szlovákia területére. Felkínálták a Lengyelországgal szomszédos északi határmenti területeket, a Dunajec 101
