Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Vári András: Többnemzetiségű kistérségek a visegrádi országok határain - a kutatás lehetőésgei és az MTA Kisebbségkutató Intézet tervei
Vári András rendszerek általános és rohamos fejlődésével a határmenti területek nemzetiségi lakossága újra sokrétű, hétköznapi és a saját identitása szempontjából formáló erejű kapcsolatokat fejleszthet anyaországával. Ez viszont nemcsak a helybeliektől követel meg kreatív alkalmazkodást, de a kutatóktól is. Ez azért állítható, mert a jelentős kutatási erőfeszítések, amelyeket az etnikai jelenségek kutatása terén tettek, mai napig sem használták ki a tudományágak közötti öszszefogás minden lehetőségét, másrészt nem mindig sikerült az etnikai identitás reneszánszukat élő kérdéseinek vizsgálatát az integrált társadalomkutatás részeként folytatni. Önmagában nem elegendő sem a határon átmenő közlekedés lehetőségeinek és a határ két oldalán húzódó régiók gazdasági jellemzőinek számbavétele, sem például a határrégiók társadalmában az etnikai identitás erősségének vagy milyenségének kutatása kérdőíves felmérésekkel. Sem etnicitásról, sem önazonosságról, sem másságról nemigen lehet anélkül beszélni, hogy figyelembe vennénk a kollektív identitás más tényezőit is, a szegénységet és gazdagságot, a nemi szerepeket, a helyi és regionális hálózatokat, a hagyományos paraszti világ bomlásának és a piacelvű gazdálkodás térhódításának különböző útjait és stációit. A határmenti kistérségek identitásának újabb, helyenként igen gyors változásai külön is a komplexitás mellett szólnak, illetve elégtelennek mutatják mind a társadalomföldrajz, mind az empirikus szociológia által alkalmazni szokott eszköztárat. Miért? Egyrészt mert a határokon átnyúló, empirikusan megfogható, tehát például vásárlással, munkavállalással, iskolábajárással vagy vállalkozással összefüggő kapcsolatok részben gyorsabban, részben más irányba is változnak, mint a közlekedés, kapcsolattartás eszközeinek fejlődése. Bármi is állapítható meg például a határátlépés körülményeiről, széles értelemben vett költségeiről, ha bizonyos kisebbségi rétegek anyagi helyzete megengedi, jövőképének borússága pedig ajánlatosnak tünteti föl e lépést, akkor bizony átküldi gyermekeit az anyaországba iskoláztatni. Még a kapcsolatok első látásra legkalkulálhatóbb, racionálisabb formája, a vállalkozás mögött is ott vannak a jövőképpel, identitásmegőrzéssel kapcsolatos megfontolások.3 85
