Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Bakó Boglárka: Lokális identitás és ineretnikus kapcsolatok a Kárpát-medencei kisebbségi magyar közösségek tudatában
Bakó Boglárka kutatók különböző módszerekkel azonos kutatási csomópontokat közelítettek meg. így olyan megfogható eredményeket mutathat be a program, mely - mint már i'rtam - nem csak az adott település helyi szintjén válik fontossá, hanem a (mikro)régiók interetnikus kapcsolatainak és a közösségek tudatos öndefiníciós törekvéseinek összehasonlító elemzésének szempontjából is. Tehát a szakmai sokszínűség a „megláthatóság" lehetőségeit is kitágította, olyan határokat nyitott meg, mely nem csak a kutatott közösségek másságának változó szempontú elemzését adta meg, hanem a különböző kutatási módszerek megismerését is elősegítette a szakmai berkeken belül. Végül a programba tartozó két település példáján5 keresztül szeretném röviden bemutatni az összehasonlíthatóság egyik lehetőségét. Az általam kiválasztott erdélyi és kárpátaljai települések kiváló példái annak, hogy az együttélési viszonyok milyen hatással lehetnek a közösségek lokális identitástudatának megjelenítésére. A különböző régiókban - mint ez a terepen szerzett tapasztalatokból kiderült - a magyar közösségek fontos szerepet tulajdonítanak az anyaország zászlójának. A zászló kiemelt szerepe hangsúlyozottan fejezi ki a magyar közösségek identitástudatát, mely területenként változó „helyi" (lokális) sajátossággal bővül ki. A magyar trikolór használatának engedélyezése vagy tiltása, illetve a falubeli más etnikumok hozzáállása, meghatározza a zászló használatának „szimbolikus" tereit és idejét, a közösség életében betöltött szerepét. A különböző régiókban lévő kutatások rámutattak arra, hogy a trikolór milyen módon fejezi ki a magyar közösség magyar identitástudatát, ennek fontos részévé válik-e, vagy a nemzeti sajátosságok tárházából más „eszközök" kerülnek ki a falu közösségének nyilvános terébe. Kutatási terepemen, a barcasági Apácán6 a zászló mindig privát térben jelenik meg. A magyar zászlót állami és falu ünnepeken nem teszik ki a hivatalos épületekre, ez irányú törekvéseik, a román közösség tiltakozása miatt, sorra botrányba fulladtak. 1996. március 15-én a következő „zászló-történet" esett meg: „ abba az időbe meg volt engedve, hogy a nép, az RMDSZ mozogjon, március 15-én láttuk Szentgyörgyön s itt mindenfelé buszokon a piros-fehér-zöld zászlót. Én is valakitől szereltem (szereztem) piros-fehér-zöld selyem dolgot, és össze is varrtam, és át is vittem a néptanácshoz. Mond78
