Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
A humán tudományok és a tudományos műhelyek szerepe a nemzeti kisebbségek társadalmi és kulturális életében - Szarka László: Az integrált kisebbségkutatási modell lehetőségei
Szarka László tatási programok beindításakor az egyeztetés szintén célszerűnek látszik, hiszen a kutatási programok jelentős részében az egyes közösségek önkutatásaiért felelős kisebbségi intézetek egymás között, illetve a kutatásokban érdekelt magyarországi szakmai kutatócsoportokkal együttműködve tudják csak kiküszöbölni a párhuzamos és eszközhiányos elemzések csapdáit, a kontrollcsoport nélküli és az összehasonlíthatóságot eleve kizáró belterjességet. Az elmúlt tíz év fontos eredménye, hogy a magyarországi akadémiai és egyetemi intézmények, egyik-másik országban a többségi kutatóhelyek és a kisebbségi magyar kutatócsoportok kutatásszervezeti viszonyából jórészt kikoptak a korábbi alá-fölérendeltségek, megrendelői-beszállítói pozíciók. Az önkutatásokból mára résztvevői megfigyelések és elemzések lettek, a magyarországi és a többségi kutatóhelyek pedig egyre inkább igénylik a terepen való együttműködés lehetőségét. Mindazonáltal a mai helyzet még meglehetősen távol van attól az általunk optimálisnak tekintett integrált kutatási modelltől, amely a részkutatások helyét, a különkezdeményezések fontosságát nem vitatva, megteremti azoknak a kutatásoknak a lehetőségét, amelyek az integrált adatbázisok alapján intézmények és diszciplínák kezdettől fogva koordinált együttműködésén alapulnak majd. A kisebbségi magyar közösségek helyzetét, belső fejlődési tendenciáit, mindazokat a tényezőket, amelyek a csoport viszonyát a többséggel, a befogadó állammal és Magyarországgal szemben folyamatosan alakítják és befolyásolják, csakis az ilyen magas szervezettségű kutatási modell lesz képes biztosítani. A hét (a csehországi magyarokkal együtt nyolc) magyar közösség kutatásában a magyarországi és többségi intézeteket, kutatóhelyeket is figyelembe véve összesen 45-50 intézmény (ebből közel fele magyarországi kutatóhely) lehet érdekelt. Az ezekben a kutatócsoportokban dolgozók már eddig is igyekeztek olyan együttműködési formákat kialakítani, amelyek ebbe az irányba mutattak. AZ AKADÉMIAI KISEBBSÉGKUTATÓ INTÉZET CÉUAI A két világháború közötti intézményesített magyarországi kisebbségtudomány stigmatizálása, felszámolása után kö32
