Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
A humán tudományok és a tudományos műhelyek szerepe a nemzeti kisebbségek társadalmi és kulturális életében - Szarka László: Az integrált kisebbségkutatási modell lehetőségei
Az integrált kisebbségkutatási modell lehetőségei A kisebbségi csoportok tehát sajátosságaik, többséghez fűződő viszonyuk, többségi megftéltetésük, s természetesen önszerveződési, politikai törekvéseik, külső kapcsolataik, állammal szembeni magatartásuk stb. miatt közvetlen vagy közvetett módon (akarva vagy akaratukon kívül) konfliktusgerjesztő tényezőkké is válhatnak. INTERDISZCIPLINARITÁS ÉS MÓDSZERTANI INTEGRÁCIÓ Aligha eldönthető egyértelműen a kérdés, létezik-e, s ha nem, megteremthető-e önálló diszciplínaként a „kisebbségtudomány’’. Részben azért, mert az etnicitás tárgykörében vizsgálódó „etnotudományok” mentén már részben ma is leírható egyfajta erőteljes etnodiszciplináris elkülönülés, másrészt a szociológia, társadalom-történetírás, illetve a néprajz, antropológia, demográfia, társadalomföldrajz etnológiai keresztmetszetekben megfigyelhető interdiszciplináris kölcsönhatásai jórészt feleslegessé is teszik a diszciplináris megközelítést. A 20. század végén valamennyi társadalomtudományban felerősödtek az etnikai tárgyú kutatások: ezek szinte minden társadalomtudományban - egyfajta aldiszciplínaként - teljes körű legitimitást nyertek: (például az etnodemográfia, etnolingvisztika, etnohistory »nemzetiség-, vagy Mályus Elemér kifejezésével élve népiségtörténet«, etnogeográfia, etnoszociológia, kisebbségi jog). A néprajz és az antropológia sajátos különválása, kölcsönhatása nyomán Magyarországon is kialakulni látszik egy erőteljes etnológiai kutatási irányzat. Lassan kialakulhat a közös fogalomtára ezeknek az etnodiszciplínáknak, és nem látszik teljességgel reménytelennek az interdiszciplináris kutatások standard módszertani eljárásainak rögzítése sem. A magyar társadalomtudományokon belül a helyzet ma még kaotikusabb képet mutat, mint ahogy az angolszász, német vagy az olasz etnodiszciplínák fejlődésében megfigyelhető. Jóllehet az etnikai, kisebbségi kérdések iránt a fogékonyság és a tudományos érdeklődés a 20. század első és második felében is jóval korábban megfigyelhető volt, mint a térség többi országaiban, sem az intézményi háttér, sem pedig a fogalmi, módszertani alapok megteremtésében nem sikerült létrehozni olyan iskolát, iskolá-29
