Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
A humán tudományok és a tudományos műhelyek szerepe a nemzeti kisebbségek társadalmi és kulturális életében - Szarka László: Az integrált kisebbségkutatási modell lehetőségei
Szarka László bői, köztes pozíciókból adódó kényszerű közvetítő és „villámhárító“ szerepek, illetve a konfliktus- és határhelyzetek hozadéka. A kisebbségek az interetnikus érintkezéseknek köszönhetően, az államalkotó többségi és más kisebbségi csoportok egyenlőtlen erőviszonyai közt olyan kettős (többes) etnikai tér- és identitásszerkezeteknek, két-, illetve többnyelvűségi, multikulturális folyamatoknak is a főszereplőivé válnak, amelyekben a többségi etnikumok, nemzeti közösségek jóval kisebb mértékben vállalnak csak szerepet. Az etnikai szempontból is többes egyéni és csoportos identitásszerkezetek kialakítása első pillantásra kevésbé tűnik konfliktustermelő magatartásnak, de a kettős kötődések tartósítása, az eredeti és a célközösségek közötti közlekedés, közvetítés gyakran magán a közösségen belül indít el feltartóztathatatlan erodálódást. Jórészt erre az alapvető, általában történetileg meghatározott kisebbségi magatartásbeli opcióra - az egyik oldalon az anyanyelv és az anyanyelvi kultúra kizárólagosságához való tradícióféltő ragaszkodás, a másik oldalon pedig a többség nyelvének, kultúrájának mielőbbi átvétele, a nyelv- és identitásváltás tudatos vagy passzív attitűdje közötti választásra - vezethetőek vissza a kisebbségi csoportok többségi megítélésében világszerte kimutatható ambivalenciák, fenyegetettség-érzések, fenntartások, nem ritkán ellenséges érzelmek és agresszív megnyilvánulások. Különösen a lokális méretekben többséget alkotó történeti (autochton vagy évszázadok óta helyben lakó) kisebbségek válhatnak könnyen a többségi irritáció kiváltóivá, amennyiben a többség bennük az állam integritásának, szuverenitásának, a többségi hatalom, kultúra, nyelv egyeduralmának veszélyeztetőjét látja. A többség-kisebbség viszony látens vagy nyílt konfliktusainak veszélye akkor is könnyen megnőhet, ha az etnikai sajátosságok között a távolság valamilyen politikai, gazdasági okoknál fogva nem csökken, hanem növekszik. Például ha a kétnyelvűség gyakorlata egyirányú, azaz csak a kisebbségi csoport számára válik kötelezővé, s azt a többség minden áron ki akarja kényszeríteni a kisebbség által lakott területeken is. Vagy ha a kisebbségi csoport valamilyen oknál fogva nem képes alkalmazkodni a gazdasági kihívásokhoz és jelentős tömegeiben szociálisan hátrányos helyzetbe kerül a többségi népességhez képest. 28
