Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
A humán tudományok és a tudományos műhelyek szerepe a nemzeti kisebbségek társadalmi és kulturális életében - Szarka László: Az integrált kisebbségkutatási modell lehetőségei
Az integrált kisebbségkutatási modell lehetőségei tosabb tényezőnek az etnikai sajátosságok megtartását. Az ilyen csoportok tagjai veszélyeztetettségekre különösen érzékeny, tradícióőrző, az asszimilációt elutasító magatartásukkal gyakran a többség egyre erőszakosabb homogenizáló, államnacionalista reflexeket generáló magatartásába ütköznek. A többségi nacionalizmussal szembeni védekező stratégia jegyében az asszimilációs, akkulturációs folyamatokat erkölcsi kategóriákban ítélik meg, a nyelvváltást, a többségi iskolák választását pedig mint a közösség szempontjából negatív magatartást elítélik. Az ilyen kisebbségi csoportokhoz tartozók többsége gyakran kerül szegregált, izolált helyzetekbe, amit a többség elkülönülésként, szeparatizmusként stigmatizál. Ez pedig odavezethet, hogy a nemzeti orientációjú kisebbségi csoportok állandó védekezésre, s védekezés közben kulcsfontosságú politikai, gazdasági, kulturális és egyéb pozíciók feladására kényszerülnek. Ez az alapmagatartás tehát az esetek többségében az etnikai sajátosságoknak, a régi és újabb keletű nemzeti tradícióknak, kulturális, nyelvi értékeknek a megőrzésében, fejlesztésében látja a csoportlét értelmét, de a többségi nemzet, illetve a többségi állam ezt gyakran mint az állam politikai integritása elleni tüntetést értékeli. Az anyanyelv-domináns, nemzeti kötődésű kisebbségi közösségeken belül a kettős kötődésekkel rendelkező személyek, csoportok, rétegek jelenléte és közvélemény-formáló hatása, illetve a fokozatosan kibontakozó nyelv- és identitásváltási folyamatok következményei a közösség belső nemzetközpontú kohézióját is kikezdik. A kisebbségi közösségek tehát létezésük első százéves periódusában szert tesznek azokra a nyelvi, kulturális, gazdasági és politikai készségekre, amelyekkel a kezdeti állapotokhoz képest egyrészt jóval eredményesebben tudják érdekeiket a többségi társadalommal szemben kifejezni és az adott államon belül a kisebbségi közösséget integrálni, ugyanakkor a közösséghez tartozó egyének számára ugyanezek a készségek megnyitják az asszimiláció lehetőségét. A kisebbségi csoportoknak, illetve a hozzájuk tartozó egyéneknek ugyanilyen fontos sajátosságát az átlagosnál lényegesen jobb kommunikációs képességekben, kompromisszumkészségben jelölhetjük meg. Mindez nyilvánvalóan az anyanemzet és a többségi nemzet közötti interakciók-27
