Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)

A humán tudományok és a tudományos műhelyek szerepe a nemzeti kisebbségek társadalmi és kulturális életében - Szarka László: Az integrált kisebbségkutatási modell lehetőségei

Szarka László kohéziója, valamint jogi státusza, a befogadó, illetve az anyaországhoz fűződő viszonya alapján viszonylag pontos meghatározások adhatóak egy-egy ország, régió, illetve kontinens kisebbségi csoportjairól.2 A kisebbségi-többségi relációban elsősorban az akkulturációs, asszimilációs, integrációs, illetve az adott államon belüli potenciális és valóságos konfliktusoknak és az újratermelődő előítéletességnek a vizsgálata jelenti a ki­emelt fontosságú feladatokat. Az etnicitás az emberi társadalom többi (egyéni és kö­zösségi) identitástermelő tényezőjével közösen a kisebbsé­gi helyzetekben folyamatosan „akcióközeli“ helyzetekben, működés közben tanulmányozható. Az államok, államok fe­letti struktúrák működése szempontjából éppúgy kiemelt fontosságú a kisebbségek komplex vizsgálata, mint az em­beri kapcsolatok és jogok biztosítása, illetve a kulturális és természeti értékek védelme, fejlesztése szempontjából. Az etnikai (nemzetiségi, nemzeti) kisebbségek (ethnic minorities, ethnische Minderheiten, minorités ethniques) gyűjtőfogalmába azok a népcsoportok sorolhatók be, ame­lyek valamely állam területén abszolút vagy relatív kisebb­ségben élnek, és a többségi etnikai csoport(ok)tól etnikai jegyeikben különböznek, illetve különböztethetőek meg. Ezek a csoportok tehát olyan sajátos közösségeket alkot­nak, amelyeket alapvetően etnikai sajátosságaik és a több­ség-kisebbség relációban kijelölt társadalmi és közjogi po­zícióik határoznak meg. Az etnikai kisebbségeknek és sa­játos közösségszerveződési formáiknak a megismerése valamennyi társadalomtudomány számára azért is járhat sok haszonnal, mert a csoporton belüli és a csoportok kö­zötti viszonyok etnikai hátterét, az etnicitás és a hatalmi vi­szonyok összefüggéseit, azaz az etnicitás politikumát a ki­sebbségi közösségek helyzetének tanulmányozásával le­het a legközvetlenebb módon feltárni. A magukat etnikai (származási, nyelvi, kulturális, nemzeti stb.) identitásele­mekkel meghatározó (megkülönböztető, elkülönítő) kisebb­ségek ugyanis az általuk megélt földrajzi, nyelvi, kulturális határhelyzetek miatt két egymástól ellentétes folyamat ré­szesei. Különösen az anyanyelv-domináns, nemzeti kötődések­kel rendelkező kisebbségi csoportokhoz tartozó egyének tekintik a saját csoportjuk fennmaradását biztosító legfon­26

Next

/
Thumbnails
Contents