Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
A humán tudományok és a tudományos műhelyek szerepe a nemzeti kisebbségek társadalmi és kulturális életében - Szarka László: Az integrált kisebbségkutatási modell lehetőségei
Az Integrált kisebbségkutatási modell lehetőségei törekedtünk, amelyek a kisebbségi kérdéskör módszeres vizsgálatának feltételeit és céljait tisztázva egyrészt kizárták a konjunkturális kísértéseket, másrészt az egyes diszciplínák megállapodott módszereit, elfogadott eredményeit összetett etnikai jelenségek (pl. a nyelv- és identitásváltási folyamatok, etnikai térszerkezeti változások, etnikai konfliktusok) vizsgálatában több más tudományágak bevonása esetén is igyekeztünk érvényesíteni.1 Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, érdemes-e, s ha igen miért - lehetőség szerint önálló kutatásszervezeti egységekben - a kisebbségi csoportokat, illetve a létezésükhöz kötődő kérdéseket tudományos vizsgálatok tárgyává tenni. Melyek azok a sajátosságai a kisebbségi kérdéseknek, amelyek miatt az érintett társadalmaknak, kisebbségieknek és többségieknek egyaránt megkülönböztetetten fontosak lehetnek a kisebbségi tárgyú kutatások? Kezdjük a választ a gyakran, különösen a politikai mezőben célzatosan misztifikált definíciós kérdésekkel! Az etnikus sajátosságaik alapján szerveződő és leírható kisebbségi csoportok (ön)definícióiban szükségképpen fontos szerepet kapnak a kisebbségi csoportokhoz tartozó egyének etnikai (nyelvi, kulturális, származási, faji stb.) identitásának közösségképző elemei. Azaz a csoportokhoz tartozó egyének önazonosság-tudatának azok a jellemző elemei kerülnek be elsősorban az adott kisebbség külső és belső definíciójába, amelyek a közösség csoportkohéziója szempontjából a legnagyobb súllyal esnek latba. Az anyanyelv-domináns kisebbségek számára általában a nyelv és az anyanyelvi kultúra jelenti ezt a meghatározó közösségképző identitáselemet, a másodnyelvi pozícióba szorult anyanyelv esetében viszont a történeti-néprajzi tradíciók, hagyományok, a származástudat elemei veszik át ezt a funkciót a kisebbségek (ön)definíciójában. Az etnikai kisebbségekre vonatkozó tudományos definíciós törekvések eredményeképpen a 20. század végére kialakult azoknak a kritériumoknak a csoportja, amelyek a körültekintő meghatározások, tipológiai besorolások esetében megkerülhetetlenek. A vizsgált országokon belüli számbeli minoritás alapvető kritériuma mellett az adott országon belüli politikai, gazdasági, kulturális dominanciaviszonyok, az egyéni és csoportidentitás minősége, kölcsönhatásai, a kisebbségi csoportok szervezettsége és belső 25
