Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Tudományos műhelyek - Gábrity Molnár Irén: Vajdasági magyar humán tudományosság és a tudományos műhelyek szerepe
Tudományos Műhelyek legkönnyebb a magyar származású és magyar nyelven főleg a Vajdaságban publikáló munkatársakat számba venni, hiszen azoknak közvetlenül nyomon követhetjük tudományos tevékenységét. A Vajdaságban, kisebbségben élő nemzet formálisan elnyerte a nyelvhasználati jogot az általános, közép- és részben a felsőoktatásban is, sőt művelődési és tudományos intézményeket is létesíthetett, mégis meg kell állapítanom, hogy évtizedeken keresztül folyt a kisebbségi értelmiségiek csendes asszimilációja. Karriert igazán csak az a tudós ember futhatott be, aki nem akadékoskodott, sőt ha elvárták tőle, bizonyította is lojalitását a mindenkori hatalom iránt. A magyar értelmiség egy része is olyannyira elidegenedett a nemzetétől, hogy nem tartotta és most sem tartja szívügyének a magyar anyanyelvű oktatást, vagy a nemzeti identitástudat ápolását, inkább szakmai érvényesülését és anyagi boldogulását hajszolja. Nem várhatjuk el, persze, a magyar tudósoktól, hogy minduntalan kinyilvánítsák politikai vagy nemzeti érzületüket, de munkájuk során igenis megilleti őket a magyar származásuk iránti elkötelezettség tetszőleges módon való kinyilvánítása. A tudományos berkekre kihat a magyar értelmiség egészének viselkedése is. Az egyszerűsítés kedvéért, most csak három tipikus értelmiségi magatartást említek:- Az intelektuellek egy része közömbös a közéleti vitákban, a kisebbségi helyzet kérdéseiben, azt gondolván, hogy őt nem érinti ez a probléma és szűk szakbarbár viselkedéssel, szinte elbújnak ezek a káderek a nyilvános fellépések elől;- Az értelmiségiek másik része megalkuvó, hiszen azt tapasztalja, hogy a hivatalos rendszerrel való paktálás privilégiumokkal, sőt gyors karriercsináló előnyökkel is jár, legalább átmenetileg;- A magyar értelmiség harmadik (egyre gyarapodó) része kritikus magatartást vesz fel, megvan a saját véleménye, és ha alkalma van, kimondja azt. Ez a tudóstól elvárt magatartásforma is. Annak érdekében, hogy minél kevesebb megalkuvó és passzív tudósunk legyen, változtatnunk kell az értelmiség, sőt a politikai elit viszonyának újrafogalmazásában. Nem vezetheti, befolyásolhatja a politika a tudós ember agyát, mert az rögtön begubózik, de meggyőzheti arról, hogy érde-212
