Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Richárd: Vallás és indentitás a Vajdaságban: egy társadalomtudományi kísérletről
Papp Richard lálja” - fejezte ki a vallási élet és az anyanyelvi kontextus kölcsönösségét egyik feketicsi interjúalanyom, ami azért is fontos szempontunkból, mert Feketicsen amúgy is erős a kisebbségi tudat és „elkülönülés” a másik etnikumtól az interakciók terén. Ezzel szemben - illetve mellett - mégis különös jelentőségűnek tűnik az egyház és az anyanyelv relációjának feltételezése itt, s ez elsősorban a már említett „Ágoston-i példának", illetve a saját kultúra református vallási interpretálódásának tudható be. A vallás, egyébként, nemcsak mint „anyanyelvi kontextus" jelenhet meg a közösségek életében, hanem a nyelv közvetítője is lehet a magyar nyelvű Biblia vagy sajtó termékei segítségével. Feketicsi beszélgetőtársaim mindegyikének mindennapos olvasmányai voltak a magyar nyelvű Szentírás, illetve a református egyház kiadványai. Emellett a magyarországi vallásos kiadványok és a Vasárnapi újság rádióműsor vallási percei is népszerűek körükben. Függetlenül ezek felekezeti meghatározottságától. (Ez is azt mutatja, hogy a közös - saját kultúra -, s annak vonatkozásai nem feltételezi a felekezeti különbségeket.) Hasonló megfigyeléseket közöl Bartha Elek is Sándoregyházán, Hertelendypalván, illetve Székelykevén. így az elmondottak „általánosabb”, vajdasági kontextusban értelmezhetővé válhatnak (Bartha 1992: 119). Ezzel összefüggésben tér ki az említett kutató a hittan és a magyar nyelvhasználat összefüggéseire. Temeskubin példáján keresztül elmondja, hogy itt, mivel nincs magyar nyelvű általános iskolai képzés, a magyar nyelvoktatás a hitoktatás keretében történik. Ennek megfelelően a gyerekek a paptól tanulnak meg magyarul írni-olvasni. Számos más vajdasági magyar közösségben is így van ez, s - mint láttuk - a múltban is számos példa akadt erre, még az olyan „erősen magyar" - ahogy egyik interjúalanyom jellemezte - közösségekben is, mint a feketicsi két világháború között. Feketics példájánál maradva, az itteni hittanoktatás egyik legfontosabb céljának tartja ma is az egyik oktató a következőket. „A hittanórákba a magyar nyelv bele van építve. Korrigálva a nyelvi hibákat, a nyelvi szennyeződésekre mutatunk rá különös tekintettel a szlavizmus leküzdésére, a szerb mondatkezelés, szórend, gondolkodás kijavítására. Ez egy mindennapos küzdelem édes anyanyelvűnkért, amit sehol 159
