Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Richárd: Vallás és indentitás a Vajdaságban: egy társadalomtudományi kísérletről
Papp Richárd Hogyan látják mindezt a „másságot” a pravoszláv, illetve a „magyar” közösség tagjai? Hogyan élik meg e „másság" tartalmait, jelentéseit a mindennapokban? Valóban „nagyobb aktivitást” mutat-e kisebbségi magyarok vallási élete a pravoszláv többség mellett? Egyáltalán, hogyan hat e vallási másság az etnikus kultúrák egymással való kapcsolataiban, illetve a saját kultúrához való kapcsolatokban? Esettanulmányaim, példáim néhány „vajdasági válaszlehetőséget" szeretnének adni a fentebb idézett több régióra kiterjedő makrojelenségek mögötti életvilágok feltárására. „A pravoszlávokkal ez az elkülönülés nem nehéz, mert a szerb az pravoszláv" - mondta egyik katolikus lelkész interjúalanyom Zentán. Ugyanezen város volt pravoszláv papja is ennek megfelelően jelölte meg egyházának legfőbb jellemzőjét: „Nálunk a vallás és az identitás már az egyházunk elnevezésénél is összefügg. A mi egyházunkat Szerb Pravoszláv Egyháznak hívják. A pravoszlávoknál i'gy van ez, például Orosz Pravoszláv Egyház. A mi egyházunk önálló, nem úgy, mint a katolikus, amelyiknek a vezetője Rómában van, tehát van katolikus magyar, katolikus amerikai, nem függ a nemzettől. Nálunk a kettő ugyanaz.” A keleti kereszténységben, azaz az ortodox vagy pravoszláv egyházak egyházszervezetében a II. egyetemes zsinat óta (381) a különböző egyházszervezetek önállóak, autokefálok. Ezek függetlensége és önállósága mindegyik számára biztosított azóta is (Berki 1975: 170-174). A szerb autokefál egyház önállósága mellett a középkor során megerősödve, majd a független állami lét megszűnése után a török hódoltság évszázadaiban összeforrott a szerb nemzet kultúrájával. A hódoltság alatt ugyanis az egyháznak viszonylagos autonómiája lehetővé tette a szerb nemzet nyelvi, szellemi és társadalmi érdekvédelmét is (vő. Hadrovics 1991)1. A szerb nemzet és a szerb pravoszláv egyház társadalmi-kulturális kölcsönössége egészen a kommunista államszervezet létrejöttéig tartott (Jelavich II. 1996: 182-183), s mint láthatjuk ennek elválaszthatatlanságának jelentése a mai napig tart mind a szerbek, mind a „kisebbség" esetében is. „Az egész kommunizmus alatt megtartották a slavákát, hogy ennek mennyire volt vallási értéke az más kérdés, de hogy a pravoszlávizmus identitásuk egyik legfontosabb része az tény és való, tehát a vallá145
