Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Kovács Éva: Alteritás és identitás: a két világháború közötti határtérségek, különös tekintettel a szlovák-magyar határra
Atteritás és identitás... Komárom-Újvárosnak egyfajta „menekült-város” jelleget kölcsönözhetett az, hogy a beházasodók közül jelentősen megnövekedett az elcsatolt területeken születettek aránya (Erdély, Délvidék, Kárpátalja, Felvidék). Adataink tehát alátámasztják azokat a korábbi megfigyeléseket, hogy az első világháború után a trianoni Magyarország területére menekült népesség nem a közeli határvidékeken telepedett le, hanem szétszóródott, illetve az Országos Menekültügyi Hivatal által széttelepíttetett az ország legkülönbözőbb pontjaira. A bal parti Komárno házassági piacának térbeli alakulását az anyakönyvek alapján a már korábban említett okok miatt nem tudjuk rekonstruálni, a teljes népesség születési helyére azonban vannak adataink. Ezekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy lényegesen nagyobb maradt az őshonosok aránya a szlovákiai oldalon, mint a magyaron. Másrészt a város vonzása elsősorban a régiót érintette: a komárnoi járást és Nyitra megyét. A városi népesség nagy vonalakban őrizte az I. világháború előtti jellegét, az új szlovák illetve kisebb mértékben cseh betelepedőket a 11,3 ill. 12,1%-os csoportban, az elcsatolt magyar területekről származókat pedig a külföldi születésűek között (20,0 ill. 13,8%) találhatjuk. Az 1938-as visszacsatolások a házassági piac szempontjából egyesítik a két várost és átrendezik a házasulok területi mobilitását. Az új országhatárok elsősorban a szomszédos Nyitra területéről származókat vonzzák „Nagykomáromba”, a belső magyar területekről nem indul meg lényeges mozgás a frissen visszacsatolt városba. 3. Összegzés A kutatásban abból indultunk ki, hogy a társadalmi identitás bizonyos elemei statisztikai adatok alapján kvalifikálhatok. Az volt a hipotézisünk, hogy az új országhatárok a kettészakított városokban új típusú kulturális cseréket eredményeznek, melyek közvetve kihatnak a kollektív identitásokra. A városok minden esetben egyfajta kulturális „olvasztótégelyként" (melting pot) működnek, másfelől e kölcsönhatásban a városi közösségek sajátos arculatot adnak az egyes városoknak. A társas érintkezések egyik legfontosabb terepe a család. Különböző kultúrák együttélése 135
