Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Kovács Éva: Alteritás és identitás: a két világháború közötti határtérségek, különös tekintettel a szlovák-magyar határra
Kovács Éva sokból fakadó hánytatott sorsot jól szemlélteti, hogy az imént felsorolt indikátorok vélt levéltári forrásai többnyire megsemmisültek, elkallódtak, ami megmaradt, az is gyakran elkerült a városokból.3 A Magyar Királyság területén 1895-ben vezették be a polgári anyakönyvezést, az addigi hitközségi nyilvántartások mellett tehát az önkormányzatoknál is kötelező volt bejelenteni a házasságokat. A házassági anyakönyvek a modern állam igényeinek megfelelően egységes módon tartalmazták a menyasszony és a vőlegény nevét, születési dátumát, vallását, születési- és lakóhelyét, foglalkozását, továbbá a két tanú nevét és lakóhelyét, valamint fenntartottak egy rubrikát az egyéb bejegyzéseknek. így egy anyakönyvi bejegyzésből elvileg négy személy egyes adatait gyűjthetjük össze.4 A kiíráskor szembesültünk azzal, hogy mindezidáig ismeretlen okokból a magyar oldalon 1910-től, a csehszlovák oldalon pedig a teljes időszakban hiányoznak a születési helyekre vonatkozó adatok. Tovább bonyolította a képet, hogy a két világháború között tevékenykedő Csehszlovák Statisztikai Hivatal (CSSH) kiadványaiban mind a születési helyre, mind a házasfelek nemzetiségére nézve éves bontásban közöltek tartományi szintű aggregét adatokat. A CSSH közleményéből kiderül, hogy ezeket az adatokat egy külön adatlapon gyűjtötték, melyeket az anyakönyvi hivatalok negyedévente továbbítottak a prágai CSSH központba. Kutatásunk jelenlegi fázisában még azt reméljük, hogy ezek az adatlapok a CSSH archívumában fellelhetők és kutathatók, így adatbázisunkat a házasfelek születési és nemzetiségi adataival is kiegészíthetjük. Ebben az előadásban tehát a házaspiac teljes körű rekonstrukcióját az anyakönyvek alapján csak „féloldalasán", az 1910 előtti és az 1938 előtti Komáromra és Komárom-Újvárosra tudjuk bemutatni. Az anyakönyvekből az 1900-1940 közötti időszakra minden 5. év teljes körű adatait gyűjtöttük ki, összesen 1572 házasságot. A jelenlegi személyi adatvédelmi törvények előírásai alapján az anyakönyveket anonim formában dolgoztuk fel. Ezáltal elestünk attól a lehetőségtől, hogy a személy- és családnevek alapján a házasfelek etnikai hovatartozására következtessünk - ezt a módszert azonban amúgy sem tartjuk célravezetőnek egy 20. századi minta esetén.5 A kérdőívünkbe minden fellelhető adatot rögzítet128
